Ti mit tennétek? Elég bonyolult és szaftos sztori. Lányok nálatok ez, hogy megy?

18 éves srác vagyok.Tavaly november 29.-én megismerkedtem egy 15 és fél éves lánnyal.Pontosabban akkor jöttünk össze! Ki merem jelenteni,hogy sosem volt még hozzáfogható barátnőm ! Nagyon boldog voltam vele ! Próbáltam úgymond mindig az 'első férfi lenni az életében ! Meglepetéseket okoztam neki,elvittem vásárolni is. ( előre szólok ha a pénzt helyeznétek előtérben a történetet tovább olvasva tévedtek,mert suli közben éjszakázok egy hipermarket-ben )Minden rendben volt. Én vettem el a szüzességét is,mindig próbáltam rá vigyázni. Gondolom már tudjátok mi következik. 5 nappal ezelőtt észre vettem,hogy valami nincsen rendben ! Aztán ahogy beszélgettünk kilyukadtunk arra a pontra,hogy ő nem boldog és nem ugyanazok az érzései. Vége lett.( ha annak nevezhető) 3 nap múlva visszaadtuk egymás cuccait,mert mind kettőnknél volt a másik ruhája és komolyan mondom,kb 5 kilót simán leadott.Teljesen szét van esve. Nem tudta befejezni a sírást. Nem eszik,már olyan szinten van ,hogy az anyukája kórházba akarja vinni. Ahogyan beszélgettünk az jött le,hogy ha ők egyet gondoltak a barátaival és el akartak menni,félt hogy én durcázni fogok érte. Sosem veszekedtem vele emiatt,mert tudtam,hogy ha bezárom egy kalitkába semmivel sem jobb,és mégjobban vágyni fog a szabadságra.Igaz féltékeny voltam,meg féltettem..de szerintem ez természetes,de sose ment át veszekedésbe. És emiatt nem érezte jól magát.És azt mondja,hogy megbánta,és teljesen elrontott mindent.Tökéletes vagyok számára és nem tud nélkülem élni ! Ti mit tennétek? Lányok,fiúk ? Szeretem,persze hogy szeretem,csak félek újra ezt fogja tenni :/