Mit tegyek, ha úgy érzem, nem illek a párom baráti köréhez?

Vagy hogy is mondjam... Szóval, a páromnak igen sok haverja van. És néha megesik, hogy én is elmegyek vele szórakozni (pedig nagyon nem vagyok az a típus). És olyankor ugye ottvannak a haverok, a haverok barátnői, stb. És akkor realizálom mindig, hogy mennyire nem vagyok odavaló, én nem piálok, nem vagyok az a hangos 'partyarc', mint a többiek (meg a többiek női..), hanem pont az ellenkezője, csendes, félénk, visszahúzódó.. És olyankor mindig depressziós leszek (egyébként is tényleg az vagyok..), és sírni tudnék.. Mindig arra gondolok, hogy biztos nem vagyok neki elég jó, meg biztos jobban szeretne egy olyan barátnőt mint a haverjainak.. (akikkel egyébként k* rvajól kijön). Ráadásban én még csúnyácska is vagyok, a többi lány akik meg ott szoktak lenni, tudjátok az a tipikus átlagos szép lány. Én sajnos már külsőmből adódóan sem tudok olyan lenni mint ők, de igazából természetre meg nem is akarok.. Szeretnék a párom életének részese lenni mindenben, és fáj hogy a haverjaival nem tudok olyan jól kijönni, meg hogy nem tudok a társa lenni a bulizásban meg ivásban.. Mindennél jobban szeretem a páromat.. Nem tudom mit tegyek. Mi van, ha csak azért van velem mert nincs jobb, és ha jön egy ilyen átlagosabb, kevésbé problémás lány, engem eldob? Hiszem hogy szeret, mondja is sokszor, dehát mégis, ki tudja? Mert hát lehet hogy ő is jobban érezné magát ha a haverjai szeretnék a barátnőjét, tudjátok, ha jobban meg tudna vele jelenni itt-ott. Szerintetek? Köszönök minden választ.