Nektek hogy esne, ha a párotok így viselkedne?

Nincs bajom az "anyósommal" (még nem vagyunk házasok), nagyon kedves, aranyos lélek, de nem esik jól, amit a párom csinál. 2 hónapja költöztünk össze, mindketten dolgozunk. Ő az egyetlen gyereke az anyjának, egyedül nevelte fel. Nyugdíjas, így amíg a párom otthon lakott vele, persze minden meg volt csinálva, anyósom 5-kor már kelt, semmi dolga nem volt, csak főzni 2 főre, néha kitakarítani, kicsit tévézni, meg a csirkékről gondoskodni. Én ezt nem tudom megtenni, mivel dolgozok, örülök ha hazaesek, de a párom már sopánkodik, hogy miért nincs megfőzve már, amit aznap megcsinálok, meg másnap már meg sem eszi, mert az "régi kaja". Meg ha ott van egy serpenyő, amit ázni tettem be, már akkor is felrója, hogy miért van az ott, miért nincs elmosogatva, stb.

Ami rosszul esik, hogy semmivel sem kedveskedik nekem. Bezzeg, ha átjön az anyja, akkor már vigyük étterembe, meg cukrászdába, hozzunk neki süteményt, meg anyámkínját. Mindig erősködik vele is, hogy egyen-igyon, ha már itt van. Csinált neki ilyen kapszulás kávét, aztán meg még rajtam kereste a kávéspohárnak az alját, mert ő nem találta, akkor tuti én dobtam ki figyelmetlenségből... Közben csak el kellett volna fordítania a fejét 45 fokkal... Múltkor meg az volt, hogy a párom adogatta oda az anyjának az újságokat, hogy vigye el őket, engem meg sem kérdezett, hogy megnéztem-e már az újságokat.

Felhoztam már ezt neki, hogy miért viselkedik így, erre azt a választ kaptam, hogy ha majd neki nem kell állandóan szólnia, hogy csináljam meg ezt meg azt, majd akkor kedves lesz...