Fogalmam sincs, hogyan tovább. Szeretem a párom, de úgy érzem, most lehet a szakítás a megoldás. Mit tegyek?

Kissé fura ez az eset.

Kérdezel és tanácsot kérsz. Vele maradj-e, változhat e, stb. Majd a legvégén meg is válaszolod az egészet: "NEm akarok megint egyedül lenni, megint ismerkedni... nem akarok nélküle lenni."

Másrészt. Ebben az országban nincs olyan túl sok lehetőség, de ki lehet menni külföldre.

A lehetőségek hiányára én is példa vagyok sajnos 4 iskolám is van (mech. műszerész, vendéglátós, középfokú szoftver üzemeltető, vagyonőr), és most mégis szociális munkában dolgozok irodán. Ez a kilátástalanság amiben él az ember hosszú évek alatt eléggé kiöli a lelkesedést.

Persze a pasidban is megvan hiba (de benned is), én pl még soha nem gondolkodtam el azon, hogy a nőmtől pénzt fogadjak el azért, hogy megtudjak élni. De vagy az aki szó nélkül adott neki az első alkalommal és azóta is, és még vissza sem kéred. Tökéletes szituációt teremtettél, hogy ne is akarjon más lehetőséget keresni. Hisz ha elfogyott a pénze majd adsz neki te.

De az össze költözés vágyának hiánya belőle, gond. Nem jó jel. Így gondolom a szülei még valamilyen szinten még mindig eltartják, és a saját meg a te pénzed meg kitudja mire költ el!?

Az a baj, hogy Csabikának nagyon igaza van. Manapság kis pénzért végzett szar munkának is nagyon kell örülni. Másrészt tényleg el van kényelmesedve a pasi.

Szerintem gondolkodj el azon, hogy akarsz és az alapján válts taktikát. Lehet, hogy így is szakítás lesz a vége, de néha nem elég csak beszélgetni, hanem az embernek éreznie kell, hogy rezeg alatta a léc, hogy észbe kapjon.

Írtad, hogy külön szeretnél költözni. Ha teljesen, 100%-ig fel vagy rá készülve, hogy egyedül is albérletbe költözz, akkor kezdd el nélküle intézni a dolgot. Pl. mondhatod neki, hogy szeretnél félre tenni némi pénzvészhelyzet esetére (ami ugye jóval nehezebben megy, amikor már lakbért is kell fizetned), ezért csak úgy tudsz neki hó végén adni, ha törleszti a dolgot. Ha látja rajtad, hogy képes vagy egyedül albérletbe költözni, lehet, hogy megjön az esze és összekaparja a tökeit. Viszont, ha nem az is elmond valamit a pasasról (és annyival is előrébb leszel, hogy külön vagy költözve a szüleidtől).

Az alap természet nem változik meg.

Az előző pasim hasonló alkat volt, a segge alá tettem a lehetőségeket, hogy jobb élete lehessen, protekciót intéztem neki, ..., ... de nem élt semmivel, amit az élet elé dobott. Olyan alkat volt, aki jól elvolt a saját posványában.

A mostani pasim a szarból is aranyat csinál. Segítem, amivel tudom és nem csak hálás érte, de komolyan a közös jövőnket építi vele. Dolgozunk mindketten, az egyetem alatt ismerkedtünk meg, én 1 évvel korábban kezdtem el dolgozni, amikor már ő is 1 éve dolgozott, összeköltöztünk, vettünk egy nagyon klassz autót. 1 éve élünk együtt, most lettünk 25 évesek. Egy ennyi idős embertől nem azt kell elvárni, hogy tartson valahol, hanem azt, hogy dolgozzon azért, hogy tarthasson valahol. Ilyen tempóval a pasid 30 évesen fog elgondolkodni az összeköltözésen és esküvőről se mostanában álmodozz.

Próbálj meg beszélni vele ezekről a dolgokról, a jövőbeli terveiről komolyan, nyugodt körülmények között, ha nem olyan választ kapsz, amit szeretnél, akkor gondolkodj el a lépésen, mert az ő döntései és élete erősen befolyásolják a tied is. Ne 2-3 év múlva gyere rá, hogy nem jutsz semerre és el is tartottad a srácot.