Szerintetek mihez kezdjek magammal? Valaki járt már hasonló cipőben?

Ismerek egy ilyen lányt. Vele beszélgettem hónapokat át minden nap a neten. Ő a neten élte meg a vágyait, srácokkal történő ertikus levelezésekben, beszélgetésekben. Sajnos belebotlottunk egymásba, de nem lett tali. Mindegy már.

Nos, a gondod az, hogy nagyon idealista vagy, amire persze jogosan ráerősít még az is, hogy egy alapvetően érték nélküli társadalom vesz körül. Lehet, hogy kisebb korodban is ért valamilyen trauma, csak most már nem emlékszel rá. A kiskori traumák is létrehozhatnak egy burkot, főleg, ha még felnőtt korban sem tapasztalsz kellemes dolgokat. De nézzük a tényeket: alig mozdulsz ki, olvasgatsz, netezel. Az olvasás fontos, én is művelem néha, de általa nem lesz baráti köröd, nem vesznek majd körbe emberek. Ha értelmesebb emberekkel akarsz ismerkedni, akkor ezt a hobbidat úgy aknázhatod ki, hogy eljársz könyvtárba, kulturális rendezvényekre. Mindenhol akad pár fiatal, még ha alapvetően az idősebbek is szoktak inkább eljárni ilyen rendezvényekre. Tehát ez már egy opció lehet a társasági kör építésére, bővítésére, kimozdulásra.

A lényeg, hogy mindenkinek meg kell keresnie azt a közeget, azokat az embereket, akikkel jól érzi magát. Akikkel nem kényszerből szórakozik együtt, mozdul ki, csak azért, hogy ne otthon üljön. Eljárhatsz színházba is, ha teheted, ott is tudsz ismerkedni. Sok fiatal jár oda (feltételezem városi vagy, nyilván van színházatok).

Vagy sportolj, ott is rakás emberrel ismerkedhetsz.

Én is ilyen vagyok, elég pár mondat és simán kiábrándulok emberekből. Azért van ez, mert az emberek 80%-a elég alacsony szinten áll érzelmileg, szellemileg, lelkileg bármi miatt. Szerintem te is olyan lehetsz, aki nem tud felldódni úgymond "egyszerű, mint a faék" emberek között. Nincs ezzel baj, mondom, járj kultúrkörökbe. Kávéházakba is beülhetsz egyedül, 2-3 naponta mindig egy helyre ugyanoda. Előbb-utóbb fel fog tűnni valakinek, hogy mindig oda jársz. Csak kitartás kell hozzá, lehet, hogy hónapok munkája ez. Tehát cselekedj, mozdulj ki. Nem kell hozzá ezreket költeni.

A másik: nem biztos, hogy rögtön le kellene építeni minden férfit. Valaki csak poénkodni kíván olykor, nem biztos, hogy felszínes. Csak sokan a nevetgélést, vidámságot keverik a felszínességgel. Persze, ha zsigerből érzed, hogy felejtős, akkor megértem. De néha adj esélyt 2-3 találkozásra, hátha csalódsz az első elképzelésedben.

Ne légy ennyire idealista. Ez a lány, akit fent írtam, kb. ugyanilyen, mint te. Plátói szerelmet dédelget évek óta, aminek semmi esélye, hogy kétoldalú lesz. Noha kimozdul, olykor bulizik hétvégente, és igen szervesen kiveszi részét az osztálymunkából suliban, mégis akkora fal van körülötte, hogy csak na. Nekem megnyílt a neten, levette álarcát, meztelen lett lelkileg előttem. Persze, sajnos semmi sem lett a dologból, pedig én nagyon akartam, hogy legalább találkozzunk egyszer. De annyira álomvilágban él, hogy még ez sem fért bele. Na meg a korkülönbség is. Majdnem 10 év javamra. Pedig mi aztán tényleg minden mélységes dologról, lelki-szexuális téren komolyan elbeszélgettünk, egy húron pendültünk nagyon a néhai vitákat leszámítva, meg volt az összhang a beszélgetésekben. De mégsem akart találkozni. Azt akarom kihozni, hogy nincs tökéletes. Ő azt kergeti, a vágyálmait dédelgeti, ami lehet, hogy abban az elképzelt világban tökéletes, de végül ez megöli a lelket, megkeseríti, megöregbíti. Tehát legyél nyitott, nem kell feladnod az elveidet, gondolataidat, vágyaidat, de járj nyitott szemmel. Sosem tudhatod. Érted? :D