Miután megaláztam magam, odaadjam neki a dobozt? Vagy már ne égessem tovább magam?

11.-es lány vagyok. Szerelmes vagyok egy osztálytársamba, kb. 4 éve (ált. suliban is osztálytársak voltunk).

Lényeg az, hogy régen nagyon jóban voltunk, aztán (leginkább miattam) totál tönkrement a barátságunk. Ő továbblépett, én a mai napig rá gondolok lefekvés előtt. Nem 0 a kapcsolatunk, mert egy baráti társaságba tartozunk, viszont tegnap porig aláztam magam előtte.

Volt egy buli/összejövetel tegnap és elvonultam sírni, egyedül akartam lenni. Ő pedig utánam jött (mint megtudtam, utánam zavarták) és akkor ez így sok volt, hogy még odajön és meg is kérdezi, mi a baj. Szóval elmondtam neki mindent, most először voltam vele teljesen őszinte. Beszéltem arról, miért vagyok olyan, amilyen (családi dolgok, amikről senki nem tudott), hogy mennyire fontos volt nekem mindig is és hogy még a mai napig is az, stb. És sírtam... Most először sírtam bárki előtt. Nem az a levegőt alig kapó zokogás volt, csak folytak a könnyeim és velük együtt a sminkem egy része is. Ezután otthagytam és hazajöttem.

Most, hogy abbahagytam az evést és az alvást, elkezdtem gondolkozni. Rájöttem, hogy már semmim nincs, így nincs mit veszítenem. Tudja, amit évekig titkoltam előtte.

Ezért arra gondoltam, hogy odaadom neki a "dobozt". Ez egy sima dobot, amiben benne van egy pólója (van még egy, csak abban alszom), , amit akkor hagyott itt, amikor itt aludt, a tőle kapott ajándékok, a neki írt levelek különböző változatai, amikről azt hittem, hogy sosem fogja őket látni, koncert-, színház-, mozi-, repülőjegyek, meg ilyen dolgok, amik rá emlékeztetnek ... Meg van még valami, csak az elég morbid, így inkább nem írom le.

A lényeg az, hogy őt húztam az osztálykarácsonykor, csak az utolsó napra nem mentem be, így nem kapott semmit. Arra gondoltam, hogy az eredeti ajándéka mellé ezt is odaadnám holnap, csak hogy teljesen lezárjam és semmim ne legyen tőle. És látná, hogy azért fontos volt nekem, bármennyire is azt hitte, hogy nem.

Szerintetek?