A nőknél az őszinteség miért ritkaság?

Hidd el, a nőknek is ugyanolyan nehéz, mint neked.

Abba nem gondoltál bele, mi van ha esetleg téged is érzékenyen érint, ami miatt durcázott?

Lehet, csak nem akar megbántani.

Vagy annyira összeromboltad az önbecsülését, hogy nincs kedve szóba állni veled.

Szerintem márpedig ez igenis általánosítás. Ha vagytok olyan viszonyban a barátnőddel (és ha egyszer egy pár vagytok, miért is ne lennétek?), hogy őszintén megbíztok a másikban, és a kapcsolatotokban jelen van az intimitás, a bensőségesség, akkor NEM kérdés, hogy őszinték vagytok egymáshoz, ahogy az sem, hogy BÁRMIT meg tudtok beszélni egymással.

A normális párkapcsolatokban ez legalább is így működik. Ha a barátnőd nem őszinte veled, akkor vagy nincs meg köztetek a bizalom, vagy annyira éretlen még a párod, hogy nem való neki párkapcsolat. A harmadik lehetőség, hogy amikor esetleg őszinte veled és megpróbálja megbeszélni veled a dolgokat, te nem veszed őt komolyan, elbagatellizálod a dolgot, vagy kigúnyolod, és ez rosszul esik neki, így inkább nem is mond neked semmit, mert attól tart, hogy csak megbántanád.

De ettől még általánosítasz. A NŐK többsége meg tudja beszélni a dolgokat a kedvesével. Az, hogy a TE barátnőd erre képtelen, az egy dolog... De most akkor én is általánosítsak, vagy mi? Kérdezzem meg, hogy a férfiak miért nem beszélnek soha az érzéseikről? Miért nem fejezik ki nyíltan, hogy mit éreznek? Inkább játsszák a kőkemény, erős, hősies férfit, aki cikinek tartja kimondani, hogy "Szeretlek!" mert az úgy túl nyálas, és én vagyok a hülye, mert miért nem elég nekem az, ha csak éreztetni, ahogy épp tudja, ha egyáltalán tudja...

Ez kb ugyanaz.

Én ált kérdezés nélkül mondom, mert utálom a játszmázást. Persze ha gond van. De ha vmi nem tetszik, azt is megmondom.

Na ilyenkor mi van?