Ti mit gondoltok a házassági szerződésről? Magatokra vennétek, ha esküvő előtt a párotok mindenképpen szerződést szeretne veletek kötni?

23 évesen erre valószínűleg másképp reagáltam volna. A szempontjaid teljesen érthetőek. Ellenben azt is gondolom, fontos a bizalom és fontos a másik ember ismerete, ami a jövőbeli magatartását illeti. Ismered a párod, hogyan reagál olyan helyzetben, amikor nem az van, amit ő akar? Mit csinál, ha kihúzzák a lába alól a talajt, sértve érzi magát, dühös, csalódott, elkeseredett? Vajon tudna egy válás szituban igazságosan viselkedni, amit te hoztál, a tiéd elv szerint? Tovább bonyolítja a dolgot, hogy gondolom a barátnőd(persze ez csak feltételezés) még a szüleinél él, még soha nem élt önálló felnőtt életet, tehát még nem felnőtt, akár hány éves legyen is. Jó esetben fel fog nőni, és nem bosszúszomjasan fog viselkedni, ha elváltok sem.

A kérdésre válaszolva, 23 évesen ezek az érvek bántottak volna, ma már nem, reális. De az a fura, hogy valószínűleg 23 évesen jobban bebiztosítottam volna magam ilyen esetben, tehát pártoltam volna a szerződést (nem másért, mert jobban számított a szüleim véleménye és ők szerződés pártiak), viszont mai fejemmel, jobban örülnék egy olyan férfinak, akivel valóban ismerjük egymást (és nem csak hisszük), annyira, hogy ilyen szerződésre ne legyen szükség. Kicsit filozofikus lett, bocs, de gondolatébresztő volt.

Hali, azt mondd, hogy a szüleid ragaszkodnak hozzá :)

Ezt talán könnyebb lesz feldolgoznia. és ennyit az érzelmi oldaláról...

Amúgy így is úgy is amit közösen szereztetek, az közös lesz. Max ami előtte megvolt, ahhoz ragaszkodhatsz.

Viszont ha születik egy gyerek, akkor megint borul az egész.

Beszélj egy ügyvéddel erről, aki válásokat is csinált már gyakorlatban, és elmondja minek van értelme.

Ha azt mondja, hogy gyerek vállalás után úgy is közös, meg fizethetsz, ÉS terveztek 2-3 éven belül gyereket, akkor felesleges borzolni a kedélyeket.

Nőket ez rohadtul idegesíti, én is és minden haverom mindig hangoztattuk, hogy minket nem lehet majd lehúzni, ragaszkodni fogunk hozzá, aztán végül is egyikünk se írt.

Nálunk 15 (ebből 5 szüleimtől) - 7 (ebből 5 szüleitől) volt az arány, ez nem volt olyan durva különbség, ezért a békesség többet ért.

Több olyan haverom, egy unokatesóm is volt, akiknél szintén az volt a kezdet, hogy hú de rendes lány (nem szenved kényszeres vásárlásban, nem kell neki állandóan ruha meg parfüm), aztán csak válás után le lettek húzva (bár valahol haver is pofátlanul csalta a feleségét).

Ha lenne értelme, akkor igen, ha nem, akkor nem. Nekem a házasság vagyonközösség is, úgyhogy mivel a házasság előtti vagyon, vagy az örökség amúgy is különvagyon marad, hacsak nincs valami nagyobb vállalkozása a másiknak vagy nincs óriási vagyoni különbség, akkor én nem kötnék.

Akkor inkább maradnék az együttélésnél és így mindenki megtartja a teljes önállóságát mindenféle papírmunka nélkül.

Amúgy nálunk ez fel sem merült, hasonló anyagi helyzetből indultunk.

Mivel nem vagyunk gondolatolvasók, nem tudhatjuk, hogy egy válás után a párunk hogy viselkedne. Így én azt mondom, hogy jó dolog a házassági szerződés. Nekem nem igazán van vagyonom, így ha nekem kéne aláírni ilyent, tökéletesen megérteném.

Ha pedig a saját megtakarításaim érdekében kerülne rá sor, akkor is támogatnám értelemszerűen. Jó dolog ez a mai, kiszámíthatatlan világban.