Miért ennyire betegesen anyáskodó?

Az egész úgy kezdődött hogy sok veszekedés és sírás, kb egy év után leraktam a cigit meg a zöldet, és mondjuk hogy megnevelt egy kicsit, amire még aztmondom hogy oké mert, hogy egészségtelen meg rámfért, de az már elviselhetetlen amit művel a mindennapi dolgaimmal.

A világon minden kis hülyeségért képes vitázni, haragudni, sírni amíg én arról vagy nem hazudok vagy meg nem csinálom amit mondott. (Igazából a cigikről is elég sokszor hazudtam, ezért is volt sok idő mire letettem őket, de már látom csak az időmet basztam el vele.)

Egyszerűen nem bírom megértetni vele hogy vannnak olyan dolgok amihez semmi köze, pl hogy én megírok-e egy olyan beadandót ami amúgy nem számít, mert nem viszem sehova továbbtanulni a jegyet. (mondjuk amúgy nem is tervezek érettségi után a közeljövőben). Úgy gondolom hogy 18 évesen alapvetően ilyen dolgokat el tudok dönteni magamnak, és nincs szükségem külső irányításra.

De ez csak egy nagyon egyszerű kis hülye dolog, 1000 ilyen van, hogy mikor alszom, mikor érjek oda helyekre vagy hogy mit tanuljak otthon.

Nem akarja megérteni hogy én majd beosztom magamnak a dolgaim, és szeretem én irányítani az életem, és nekem rossz érzés, hogy folyamatosan akaratoskodik.

És nem azért csinálja mert mondjuk egy lusta ingyenélő vagyok aki lógatja a lábát, már több mint egy éve napi 4-6 órát dolgozom, mindkét diplomás szülőmnél többet keresek. (vagy mittom én hogy egyálatlán ez egy indok lehet-e, de tudom hogy a mi esetünkben nem, mert nem rá vallana).

A másik nagyon rossz dolog, hogy úgymond elvesztettem az összes barátomat, mert ha velük vagyok akkor automatikusan ugye arra gondol hogy cigizni/inni/szívni fogok, ami szerintem telesen elfogadható lenne, mondjuk havi néhány alkalommal.

Most vagyok fiatal, később már úgysem fogok ilyeneket csinálni. De amúgy teljesen mindegy, mert ebbe már beletörődtem úgyhogy úgy fogom fel hogy most dolgozom meg tanulok, majd később lesz idő szórakozni... (kivel?)

Esélytelen hogy meg beszéljem vele ezeket a dolgokat, azért is írok ide mert egyáltalán semmi ötletem hogy mit kéne tennem. Ha megmondom neki hogy kérlek hagyd abba, nem fogom megcsinálni, nem fogadja el és megharagszik, semmibe vesz, rosszabbik esetben elkezd lelkileg terrorizálni.

Olyanokat mond hogy "én folyton csak basztatlak", "minden amit csinálok rossz", "egy szar vagyok", "miért nem szakítasz velem?" és engem nagyon rosszul érint ez az egész, ha átélted már akkor tudod, hogy milyen szar. (csak képzeld el napi szinten)

Már lassan úgy vagyok vele, hogy tönkreteszi az egész kapcsolatunkat a folyamatos csesztetése, mindig görcsöl a gyomrom ha arra gondolok hogy miket fog csinálni ha elmondom hogy én mit gondolok az adott dologról. Nem érdekli hogy nekem is vannak érdekeim, azt hiszi hogy amit ő akar az mindenkinek jó és úgy helyes.

Nem tudom, hogy képes leszek-e elviselni ezt sokáig, úgyhogy nagyon jó lenne valami végleges megoldás.

Mindenképp együtt akarok vele maradni, mert szeretem és biztos vagyok benne hogy egymásnak teremtettek minket, de fáj, mert néha olyan mintha egy másik emberre van szüksége, mivel sok dolgot kér amit tőlem nem kaphat meg.

Köszi ha elolvastad.

18/f