Többet ér egy barátság, mint egy fiú? Mit gondoltok?

Röviden:

15 éves koromban belezúgtam egy fiúba. Szerencsétlenségemre egy olyanba, aki a lányok kedvence és ezt elég rendesen kihasználta már akkor is, most meg még jobban... Teljesen plátói volt a dolog, én nem rajongtam körbe, nem voltam kapható bármire, sosem voltam az a könnyűvérű lány. De eléggé odavoltam érte.

A legjobb barátnőm pedig most télen mondta, hogy ők találkozgatnak... Próbáltam úgy tenni, mintha nem zavarna, de nagyon fájt és ezt pár nap múlva megmondtam neki. Ő kb. közölte, hogy sajnálja, de neki akkor is fontos a fiú és ez nem egy futó dolog lesz (ezt úgy mondta, hogy köztudott, hogy a srác csak szexre megy általában, a barátnőm pedig nagyon naiv és hát picit ribis). Én akkor elkezdtem a többi barátnőmmel lógni (nekem több barátom, barátnőm van, mert jóban vagyok a nővérem barátnőivel is, a gimiből is szeretnek, míg a "legjobb barátnőmnek" inkább látszatbarátságai vannak, szóval nem azok, akiket mondjuk hajnalba felhívhat sírva és 10 percen belül már a ház előtt lesznek) és nekik köszönhetem, hogy ezt ilyen jól kezeltem, mert folyamatosan lefoglaltak, nem engedték, hogy ezen az egészen rágódjak. A legjobb barátnőm pedig azt csinálta, amit akkor, ha barátja lesz... Csak a sráccal lógott, minden idejét vele töltötte, a srácot akarta lenyűgözni, engem kb. levegőnek nézett. 2 hét után lefeküdtek és hát a srác utána úgy tett, mintha nem létezne a lány, ő így szakított.

Azóta nem beszéltünk, ami azért furcsa, mert régen a napjaink 80%-át együtt töltöttük, együtt utaztunk, meg minden. De én már nem is a fiú miatt haragszom igazából, hanem azért, ahogy viselkedett/viselkedik. Meg félek, hogy ha ezt most megcsinálta, akkor mi a garancia arra, hogy nem teszi meg 3-4 év múlva is...

Meg az is gáz, hogy az egyik "barátnőjét" küldi oda hozzám, aki megkérdezi, hogy "nem szeretnék-e végre kibékülni xynal?", mert hogy nem ér ennyit egy fiú...

17L