Hol rontom el a párkapcsolataimat?

Az első "párkapcsolatom" két évig tartott (ez volt középsuliban - osztálytársam/padtársam volt a lány). Soha nem volt belém szerelmes, sose vonzódott hozzám. Csak azért "járt" velem, mert rajtam kívül senki társasága nem volt soha. Ezt már az elején megmondta. Persze se csók se semmi nem volt. Nem akarta. Amúgy mindketten kiközösítettek voltunk.

Második "párkapcsolatom" az egyetemen töltött két félévem alatt volt 2-3 hónapig. Társkeresőn nagy nehezen ráakadtam egy lányra, randizni kezdtünk, harmadik randi után kimondtuk a járást. A sors fintora, hogy ekkoriban vesztettem el apámat is. Az egyetemen se maradhattam anyagi okok miatt. A lány nem volt lelkes, idővel elhidegült, utólag kiderült, hogy velem párhuzamban járt valakivel. Természetesen vele se volt se csók se semmi. Havi 2-3X találkoztunk 1-2 órára.

Utána a következő lány (egy hónap múlva lesz egy éve, hogy találkoztam vele) teljesen véletlenül "alakult" (bocsánat, nem tudok jobb kifejezést perpillanat). A fogászaton találkoztunk a váróban. Szimpatikus volt, megszólítottam, négy napra rá randiztunk. Első randi után már kimondtuk a járást, de gyanakodnom kellett volna, hogy ő se szerelmes belém mert egyáltalán nem úgy kezelt. Természetesen se csók se semmi. Facebookon se beszéltünk szinte semmit. Nem volt közlékeny. Gondoltam ez természetes. Annak ellenére hogy szomszéd településen él, csak havi 1-2X találkoztunk 3-4 órára. De legalább annyi haladás, hogy átjött. Meg egyszer áthívott. Abban persze fél év járás után se volt benne, hogy több időt legyünk együtt ("Nem képzeled, hogy az összes szabadnapomat rád pazarlom!"). Szeptember végén bedühödtem és szembesítettem. Úgy döntött szakít velem. Persze ezt már facen írta.

Egy hónapja egy lány rámírt, beszélgetni kezdtünk, 20 perc skype telefon után belémszeretett. Ezért én is belé. Terveztük folyton hogy találkozunk, ez sose sikerült. Egy hónap múlva szakított velem mert halálos beteg lett és nem akart maga körül senkit.

Ezek után hogy habilitálódjak re, hogy pótolhatom be az elvesztett éveimet? Tapasztalataim alapján a társadalom elítél engem, mert súlyos kudarcsorozat miatt nem tudtam kifejlődni, pedig csak boldog akartam lenni. 25/F