Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehet hosszútávú a kapcsolat, ha a férfi sosem akarja a gondjait kibeszélni?
Még csak 1 éve vagyunk együtt, én mindig elmondom ha vmi problémám van, hisz csak akkor lehet változtatni a dolgokon, de a barátom nem igazán. Pedig az elején én voltam ilyen, mert nem volt még barátom sosem és megszoktam, hogy magam oldom meg a gondokat, senkinek sem mondom el és pont ő volt aki mondta, h a kommunikáció az első a kapcsolatban.
Jó, tudom, férfi és próbálja maga megoldani a gondokat, de szerintem a férfiak nem gondolnak bele, h kívülállóként az hogy jön le. Pl. ha rossz kedve van és nem foglalkozik annyit velem, mint általában, én nem feltétlen arra gondolok, h fáradt, hanem h vmi baja van velem és ezért én is ugyanilyen rideg leszek. Szerintem ez megkeseríti a kapcsolatot.
Vkinek sikerült már a párját rávenni, hogy legyen egy kicsit kommunikatívabb? Szerintem minden sokkal egyszerűbb lenne
23 évesek vagyunk
válasza:Ugyanilyen helyzetben vagyunk... Ha már nagyon elkeseredetten szólok neki emiatt, akkor pár napra változtat, de aztán minden újra a régi :/
Meg az előző párom is ilyen volt..
Pedig lehet rajta változtatni, ha akarnák, mert én is tudtam változni, meg te is. De ha nem akarja, akkor sajnos a fejed tetejére állhatsz, akkor is ilyen lesz, max téged fog hisztisnek gondolni.
Szóval nem tudom, engem is érdekelne, ha valakinek van ötlete.
21/L
válasza: válasza:Nekem a 3 éves kapcsolatom ért véget emiatt.
Ha problémája volt, akkor azt nem beszélte meg velem és én ezt észre se vettem úgy igazán. Vagyis tudtam hogy nem nagyon beszél róluk, de azt sose éreztem hogy velem gondja lenne.
Azt hittem minden rendben van, nagyon jól megvagyunk, lakásokat nézegettünk, majd egyszer csak derült égből villámcsapásra szakított mondván, hogy elhidegült tőlem.
NEm tudott mit kezdeni azzal mikor voltak laposabb napjaink, de nem is szólt róla, hogy mozduljunk ki mert szüksége van rá. Ezt gyűjtögette magában, majd odajutott ahonnan már nem volt visszaút, és én hiába próbáltam volna javítani a kapcsolatunkon, már késő volt.
Ez lett a kommunikáció hiány következménye.
válasza:Az utóbbi két párom ilyen volt. Én nem tudtam rábeszélni őket és ha nem is csak ezért, de ez is jelentős szerepet játszott abban, hogy vége lett.
Egyikőjükkel ráadásul együtt éltem, sokkal élesebben jelentkeztek ezek a problémák. Volt hogy hazaértem és egy szián kívül semmit nem kaptam, nem kaptam puszit, nem kérdezte meg milyen volt a napom, vagy mizu, hogy érzem magam. Fel sem állt a számítógép elől, rám sem nézett, mert neki éppen rossz kedve volt és egyedül akart lenni, de sosem mondta volna el, mindig csak hőbörögtem magamban, hogy már nem szeret, nem érez irántam úgy, hiszen tojik rám magasról egész este.
Ha nem kommunikáljuk le, hogy mi a baj, akkor könnyen félresiklanak a dolgok és ez is történt. Amikor ezek mindennapossá váltak és hiába kértem, hogy beszélgessünk, semmi reakció nem volt, akkor úgy döntöttem, hogy valószínűleg nem ő lesz a nagy ő.
A második esetben szerintem a srác még sosem élt meg komolyabb kapcsolatot, ahol őszintén lehet beszélgetni egymás problémáiról. Ridegnek és távolságtartónak éreztem még fél év után is, úgyhogy véget vetettünk ennek. Nekem több érzelemre van szükségem.
Mondd el neki, hogy ez hiányzik a kapcsolatotokból, mert nem tudod olykor mire vélni a viselkedését. Megoszthatná gyakrabban veled a gondolatait. Nem kell segítséget nyújtanod neki, vagy hasznos tanácsokkal ellátnod, ha nem vágyik rá, egyszerűen csak mondja el mi jár a fejében, ha valami bántja. Attól, hogy elmondja, még megoldhatja saját maga a problémáját.
Ha sokszor átrágtátok már magatokat ezen a témán és nem változik, akkor vagy elfogadod olyannak amilyen, vagy ha erre képtelen vagy, akkor be kell látnod, hogy őt nem neked teremtették valószínűleg.
Mondtam már neki és mondta is, h nem olyan a természete, meg h ezt látta otthon apukájától, ő is ezt a mintát követi tudat alatt, de mondtam is neki, h pont ezt nehezményelte anyukája, pont hallottuk azt a "vitát", szóval abból tanulhatott volna, h anyukája sem szereti apukája ezen tulajdonságát.
Veszekedni nem szoktunk, de igazából mert én próbálom kerülni is a vitákat, próbálok megértően viselkedni, de mikor már én sem bírom, fáradt vagyok és nincs türelmem vagy pont, hogy pátyolgatásra vágyom és akkor csinálja ezeket, akkor szoktam kcsit kiborulni.
válasza:A férfiak gyakran azzal vádolják a nőket, hogy túlságosan érzelmesek. A nők szerint pedig az írható a férfiak számlájára, hogy érzéketlenek. Ennek oka abban keresendő, hogy a férfiak agya arra van berendezkedve, hogy felmérje a problémát, és megkeresse a megoldást, nem pedig arra, hogy kimutassa együttérzését. Ők így tesznek tanúbizonyságot törődésükről, így próbálnak meg segíteni.
A strukturális eltérések természetesen különböző kommunikációs módhoz is vezetnek. A férfi és a női kommunikáció igen jelentősen eltér egymástól, s ez félreértések tömegét okozza a két nem kapcsolatában. Ha nem ismerjük és nem értjük a két nem közti alapvető különbségeket, akkor a másik szavainak, tetteinek gesztusainak megítélésében óhatatlanul magunkból indulunk ki, és ez félreértelmezéshez, sőt, olykor végzetes, a kapcsolat sorsát megpecsételő félreértésekhez vezethet.
Meg kell értened, hogy teljesen más a két nem és soha nem fogsz olyat találni aki olyan mint amit leírtál. Vagy ha találsz az az illető meleg.
válasza:"Meg kell értened, hogy teljesen más a két nem és soha nem fogsz olyat találni aki olyan mint amit leírtál. Vagy ha találsz az az illető meleg."
Ez egy olyan sztereotípia ami manapság már nem igaz. Rengeteg olyan férfi van aki nem meleg, de érzelmileg rá tud hangolódni egy nőre csak az a probléma hogy nektek az sem jó valamiért. Nem a férfiakkal van a gond hanem a válogatós összevissza csapongó nőkkel. :D
Na hát ebben az írásban tényleg leírja a problémát, főleg ez a bekezdés teljesen az, amire gondolok:
A férfi, ha problémája van, gyakran csak ül, és néz maga elé, vagy lázas, de szótlan tevékenységbe burkolódzik, pl. füvet nyír vagy autót szerel. Ilyenkor rendszerint önmagával társalog, belső párbeszédet folytat. A nő, aki érzi, hogy nincs rendben valami, kirekesztve érzi magát - és nem egyszer azt képzeli, hogy társának vele van baja - megpróbálja kideríteni a férfi rosszkedvének, szótlanságának okát. Szinte leküzdhetetlen vágyat érez, hogy segítse, megvigasztalja a férfit - hiszen neki hasonló körülmények között erre volna szüksége. A férfi viszont, akit belső párbeszédében félbeszakítottak, ingerülten reagál, visszautasítja az asszonyt, aki ezután még inkább elbizonytalanodik, és úgy érzi, hogy vele van valami probléma. Azt hisz, a férfi azért hallgat, mert megsértődött, megbántódott valamin. Ismét csak magából indul ki: hiszen ha egy nő magába vonul, hallgat, az nála a sértődöttség, megbántottság csalhatatlan jele. A nő ezért kevés ijesztőbb dolgot tud elképzelni, mint a kirekesztést. Igen hamar eljut odáig, hogy a férfi azért hallgat, mert már nem is szereti őt.
De azt nem írja le, hogy mi a megoldás? Akkor hogy kommunikáljak? Mert én hajlandó vagyok változtatni a dolgokon, ha tudnám, hogy merre fele tegyem azt
válasza:A legtöbb kapcsolatom pont erre ment rá...
A mai napig nem tudom, hogy lehetne ezt kezelni. Mivel tõlem is mindig elvárták, hogy mondjam el, mi bajom van. De ez visszafelé nem mûködött.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!