Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Házisárkány lettem 21 évesen, már saját magamból is elegem van. Más hogy "gyógyult ki" ebből?
Másfél éve élek együtt a barátommal, szeretem, nagyon jó a kapcsolatunk. Ő dolgozik, én egyetemre járok, így nekem több a szabadidőm, ezért inkább én végzem itthon a házimunkát, a barátom néha besegít, inkább hétvégén, mert mire este hazaesünk iszonyatosan fáradt.
Valamiért úgy érzem, hogy az önbizalomhiányomat a rendmániával kezdtem "orvosolni", így minden nap takarítok, söprök és betegesen vigyázok itthon a rendre, ami érthetően baromi idegesítő mindenki (a barátom) számára. Ha segít, akkor azt figyelem jól csinálja-e, ha főz, akkor azon bosszankodom, hogy egy év lesz, mire a konyhában rendet rakok utána, meg hasonlók. Már saját magamat is borzasztóan idegesítem, de egyszerűen az őrületbe kerget a rendetlenség.
Tudom, hogy a lakás van értem, és nem fordítva, de idegesít, ha van mosogatnivaló, ha nincs minden kimosva, ha nincs minden nap felsöpörve.
Nagyon örülnék, ha valaki, aki volt hasonló helyzetben, elmondaná, hogy hogyan sikerült kikeverednie ebből a helyzetből. Nagyon köszönöm!
válasza: válasza:1. Mikor jött meg utoljára?
2. Próbálj meg picit kikapcsolni... A stresszt valahogy máshogy kene levezetni.
válasza: válasza: válasza:Önbizalomhiány? Mi az oka, miért érzed ezt? Úgy érzed nem felelsz meg valamiben/valakinek?
Én ezt nem nevezném rendmániának. Az szerintem elvárható minden nőtől, hogy rend legyen körülötte, én is naponta felsöprök és felmosok, mert én sem viselem el a koszt és a port. Párodat tanítsad meg arra, hogy igyekezzen mindent visszatenni a helyére, és főzés közben mosogasson is, mert akkor több időd marad rá.
De megnyugtatlak egy férfi nem tud akkora kupit csinálni, mint egy gyerkőc, jobb lesz ha lassan rávezeted magad arra, hogy inkább élvezzétek az együtt töltött időt, mint sem ezeken felhúzod magad.
Magadban kell rendet tenned, kontroláld a "kitöréseidet". És győzd meg magadat arról, ha ezt nem teszed meg előbb-utóbb magad maradsz, mert a nem mindenki tud együtt élni egy mániákus emberrel.
Köszönök szépen minden választ.
Sportolok, napi 2-3 órát, tehát kifárasztom magam eléggé - szellemileg is, fizikailag is.
Én sem igazán terrorizálom a párom, hétköznap pl simán mindent megcsinálok szó nélkül, egyedül a hétvégék azok, mikor kicsit kiakadok, hogy basszus, ő pihen, mert dolgozik, én meg csinálom a hétvégi tennivalókat, ugyanúgy, mint hétköznap, bár általában ezt is csak magamban:)
Hétköznap meg az a gond, hogy azt a kevés kis közös időt is a mosogatás teszi ki, de úgy meg nem tudom élvezni a pihenést, ha közben tudom, hogy áll a mosatlan a mosogatóban.
Amúgy a barátom nem túl rendetlen, persze előfordulnak elhagyott zoknik, nadrágok, de elég ritka.
Úgy érzem nem felelek meg senkinek. Hiába dolgozom rajta, sajnos ez a keresztem, általában semmit nem látok jónak, ami magammal kapcsolatos. Ezért van a 2-3 órás edzés (ami egy reggeli kardió, meg egy délutáni súlyzós), ezért a takarítás stb.
Ezen már én is gondolkodtam, hogy mi lesz ha gyerek lesz, de ez egyelőre még a távoli jövő, és azzal nyugtatom magam, hogy akkor majd saját lakásban élünk, ami olyan lesz, amit igazán szeretek, saját ízlés szerint berendezve, így takarítani is szívesebben fogok:)
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!