Miért nehéz elfogadni a párunk gyerekét? (pszichológia)

"Tudom, hogy ahány ember, annyi agy, nem lehet általánosítani"

Ez így van, éppen ezért senki nem fogja tudni megmondani, hogy NÁLAD mi az ok. Ezt csak te tudod feltárni magadban. Tapasztalatból írom, hogy a tudatosítás nagyon sokat segít. Ha nem boldogulsz, kérd szakember segítségét, mert megéri!

Én sokat gondolkodtam ezen a kérdésen.

Szerintem ez azért van mert a nő értékrendje és fontosság listája párosulva az önbizalomhiánnyal egy érzelmi gubancot hoz létre a lelkében.

A nő az életét főként érzelmileg éli meg, minden az érzelmek körül forog. Érzelmi kötődést akar. A szeretett férfi életében mindég első és a legfontosabb akar lenni. Mert számára ez a legfontosabb. A férfiak is akarnak érzelmi kötődést,de ez mellett még sok minden mást is,és a férfiak racionálisak szépen szét tudják válogatni a dolgokat. Ez a szeparálás a nőknek kevésbé megy. A férfinak a külvilági siker az elismerés a megállom a helyemet a világban, az alkotás, valaminek a létrehozása szerintem első helyen áll a fontossági listán. Ez mellett akarnak kapcsolatot, érzelmi kötődést, családot. Ezt a kettőt szépen szétválasztják tevékenység területén de valahol mégis összeér bennük. Ezért nem is értik meg igazán a nő fontossági listáját ahol minden az érzelmekről szól és mindég elsők akarnak lenni.

Egy férfinak akinek már van gyereke egy előző kapcsolatából annak már van egy érzelmi kötődése ami örökre szól. Ez a gyerek ha el is váltak az anyától mindörökre összeköti a két embert valamilyen szinten. És ezt nem lehet überolni. Tehát a következő partner egy "legyőzhetetlen vetélytársat" érez, kisebbségi érzés hatalmasodik el benne amit a mindennapi apró cseprő események erősítenek. Akinek egészséges az értékrendje, tudja a maga értékeit, és erős egyéniség az soha nem fog egy gyerekkel vetélkedni. Tudja hogy egy apa-gyermek kapcsolat minőségében teljesen más kapcsolat mint egy párkapcsolat. Azt hiszem ez a kulcsszó. A nőnek tudnia kell egy ilyen férfi mellett felállítania a reális fontossági sorrendet.A férfi életében a gyerek az első mert előzőleg felelősséget vállalt ezért a gyerekért akinek szüksége van az apjára az apja szeretetére, van egy kötődése ami egy életre szól, én ezt a férfit így vállalom ezzel az elköteleződésével együtt. A férfi életében társként, partnerként én vagyok az első és számára legfontosabb,érzelmileg hozzám kötődik,szerelemmel engem szeret, nincs más.A kettő kapcsolat minőségében teljesen más. Egy szülő gyerek kapcsolatban soha nincs olyan fokú, minőségű mély intimitás, szeretkezés mint társak között, tehát a szülő a gyerekét nem olyan érzelmekkel szereti mint a társát.szerintem nem csak nevetséges, hanem önmagára nézve degradáló is ha felnőtt ember egy gyerekben vetélytársat lát vagy úgy éli meg azt.

"a közös első gyerek már nem lesz ugyanolyan neki,"

Az ember nagy tévedése a hasonlítás. Ebből van később egy rakás gondja. Minek?

Miért kell hogy ugyanolyan legyen egy teljesen más nővel teljesen másik, másmilyen kapcsolatban más életkorban, egy másik jövevény? Nincs ember aki egyfolytában ugyanúgy érez és minden időben ugyanúgy él meg dolgokat mint egy előző pillanatban. Egyszer voltál szerelmes aztán még hússzor utána és mindet másképpen élted meg.Egyik sem volt ugyanaz. A gyerekekkel is így van ez.Ha egy anya öt gyereket szül ő is másképpen éli meg egyik sem ugyanaz. Szerintem.

3-as vagyok. még kiegészíteném ezzel:

A szeretetből sosem elég. Rengeteg ember szeretethiányosan nő fel többé-kevésbé, és ezt felnőtt korban az adott partnerrel szeretnék pótolni. Mondhatni dupla adag szeretetet igényelnek mert hiányuk van.

Egy gyerek szeretetet, gondoskodást, figyelmet, kényeztetést, babusgatást, időt igényel Valamilyen szinten a nő is ezt igényli a társától. Nehéz megkülönböztetni a kettőt mert valójában ugyanúgy nyilvánul meg csak szintbeli, minőségi különbség van a kettő között. ezért ha a nő azt látja, hogy a férfi a gyerekével foglalkozik akkor megfosztva érzi magát mert neki- úgy érzi-"kevesebb" jut. Felébred a gyermeki énje és az követeli a többet.Itt kerül vetélkedésbe a gyerekkel. Tudat alatt a gyermeki énje féltékeny a másik gyerekre. Szóval a régi hiányt nem lehet pótolni, és nem ésszerű a partnertől túl sokat várni, csak a normális "adagot" .

Egyébként az apa gyermek kapcsolatra ha féltékeny egy később jött nő,és ez ellen nem tesz semmit, nem csak elhidegül tőle a férfi, hanem meg is utálja. Komolyan mondom.

Tönkre ment a kapcsolata a gyerek anyjával. Már ez egy gond.Válás, ami mindenkit megvisel senkinek sem mindegy ez. Akkor próbálja menteni a menthetőt,a jó kapcsolatát fenntartani a gyerekkel, és vállalni a kötelezettségeit a nehéz körülmények ellenére is. Jön egy nő akit kedvel,szeret, és az most féltékeny lesz a gyerekére és ezt a kapcsolatot is tönkre akarja tenni. Na ezt a férfi nem fogja megengedni. Eddig is fontos volt a gyereke, de most még fontosabb lesz. Kiéleződik a helyzet. A féltékeny nő maga alatt vágja a fát.

Örülj, hogy szereti a kislányát és szeresd te is mindkettőjüket. Akkor minden jó lesz.