Talán én vagyok a rossz a kapcsolatunkban?

Látszik rajta hogy nagyon szeret , de mégis valamiért fáj. Kedveskedik nekem de mégis ha nincs velem, valamiért emésztem magamat. Ez részben a múlttal kapcsolatos nem tudom el felejteni , nem csalt meg nem erről van szó. Bizalom sem olyan már köztünk mint volt. De nem csak ő a hibás én is hibáztam szemét voltam, úgy érzem sokkal jobbat érdemel nálam. De még is valami összeköt minket. Egyszerűen nagyon kívánom mikkor a közelemben van nem tudok ellenállni neki. Úgy érzem szeretnék segíteni neki az életében és vigyázni rá. De mégis mással ismerkedem keressem azt az érzést ami hiányzik a "szerelem"(Tud róla még előtte , szóltam neki róla.). Őt szabályozgatja az anya felnőtt nő létére. Hiányzik az együtt alvás is mi csak hetente egyszer tudunk ez kevés számomra. Az anya is úgy dirigál neki, mintha tudná hogy neki mi lenne a jó. Röviden ennyi, de ha valaki kíváncsi részletesebben is le írhatom privátban.