Donteskeptelen vagyok, mit tennetek ilyen krizisben?

Parommal utobbi kb. fel evben elegge megromlott a kapcsolatunk.

Rengeteg tenyezo kozrejatszott ebben, pl kulfoldre koltozessel kapcsolatos problemak (o azonnal megtalalta a helyet, en meg most is, majd 1 ev utan bajlodom) nem figyeltunk kelloen a masikra, a kis nezetelteresek igy szep lassan jo nagyra "nottek", illetve a folyamatos, ujra es ujra felbukkano anyos problema...

A helyzet sajna annyira sulyos, hogy az elmult par honapban engem mar panik, illetve szorongasos tunetek is gyotornek.

Tobbszor voltam orvosnal, szervi bajom nincs...

Legutobb megbeszeltuk, ertelmesen, felnottek modjara, hogy en megprobalok valtoztatni az uj, itteni (London) eletunkhoz valo hozza allasomon, keresek egy munkat, ami megfelelo az igenyeimenk, vegzettsegemnek, amiben jol tudom erezni magam, es ki tudok bontakozni. O pedig sokkal tobb figyelmet fog ram, illetve az itthoni dolgokra forditani, mert maga is bevallotta, hogy egyaltalan nem foglalkozott velem az elmult idokben.

En eltokelten, teli remenyekkel elkezdtem kutatni az uj, szamomra legmegfelelobb munkakort, s bar a panikrohamaim nem multak meg el teljesen, megis ereztem magamban az erot, hogy az uj hozza allasommal, es parom igyekezetevel majd ezt is "legyozzuk", hiszen szeretem ezt az embert.

Ekkor kiderult, (mint a mar egyutt toltott 5 ev alatt jo parszor) hogy o elpanaszolta az edesanyjanak a jelenlegi helyzetet, ami ellen alapvetoen nincs kifogasom, de tudni kell, hogy az anyosom azota gusztustalan beszel rolam, szamtalanszor kijelentette, hogy gyulol, remeli eltakarodok, es h en nem valtozom meg soha, a fia sokkal jobbat erdemel. Sosem szeretett engem, mint mondtam, ezek a mondatok sem most hagytak el a szajat eloszor, de most annyira erzekeny es torekeny vagyok, hogy sokkal rosszabbul viselem, mint eddig. Hiaba probalom neki megmagyarazni, h a jelenlegi helyzet nekem sem jo, sot... egyelore nekem forog kockan az "eletem" es ebbol ugyanugy csak egyutt a fiaval tudunk kijonni, ahogy egyutt is teremtettuk a helyzetet, egyszeruen nem erdekli. Csak folytatja a pocskondiazasom. Parom ezekre nem igazan reagal semmit..Elpanaszoltam, de szerinte felre ertem...pedig azokon a mondatokon felre erteni abszolut nincs mit.

Egyik nap parom utan leultem a laptophoz, es akarva, akaratlanul lattam, hogy az anyjaval beszelt es bar nem alpari stilusban, de o sem kedvesen, megertessel beszelt akar rolam, akar a helyzetunkrol. Ez borzasztoan elkeseritett. Ezek alapjan persze, hogy ilyen gusztustalan megjegyzeseket kapok a csaladjatol.. En megprobalok mindent eromon felul, hogy megmentsuk az eletunket, belattam a korabbi hibaimat, nem muszajbol, valoban tudom, hogy hol hibaztam. Mar szolni sem merek, joforman semmiert. De ez ismet csak szorongast kelt bennem, es fogalmam sincs mit gondoljak, miert akarja parom egyaltalan, hogy vele maradjak? Vagy ez az egesz kuzdelem csak egy menekules a reszemrol, mert nem akarom eszrevenni az igazsagot?