Nem múlik el valaki iránti szerelmem. Miért? Küldtem neki a napokban egy dalt ami nagyon illik ránk. Irt rá válaszlevelet. Lent.

Elözmények: Pár éve történt: Nem akart tölem semmit sem az életben. Sem összeköltözést, sem házasságot, sem gyermeket. "De azért szeretett".Azt mondta, ha találok valakit magamnak akkor ö elenged, hogy éljem az életem. Most egy északi országban lakom, nemsokára férjhez megyek valakihez, aki mellett nyugodt az életem....már felégettem mindent magam mögött Magyarországon...mit tehetnék még?

Ezt a levelet irta vissza:

"Szia!

Nem is tudom, mit mondhatnék...

megkönnyeztem ,

bocsáss meg, hogy ellöktelek magamtól, pedig Te szerettél

fáj nekem is, hogy nem láttam - látok túl magamon

Hogy a Hetedik-ből idézzek :

"Tudom, Meg vagyok győződve arról, hogy helyesen döntöttem, de egy nap se telik el, hogy azt ne kívánnám, bár másképp döntöttem volna."

Egyre inkább úgy gondolom, ez az élet nem ér meg szinte semmi komolyan vételt, nem tartom fontosnak még az életemet sem, nem túráztatom magam rajta, hogy valami maradandót alkossak, szemlélet váltáson mentem át az utóbbi években, megszűnt szinte minden kötődésem...

Legszívesebben elvarrnék minden szálat magam mögött, aztán elindulnék a világba és jutnék, ameddig jutnék.

Szeretlek"

Mit szóltok hozzá?