Nem értem a férjemet? A többi lennt

Szerintem elsiettétek ha még külön lakásba sem tudtok menni, de rendben, szerinted nem siettétek el.

Azért egy gyerekkel apósnál, anyósnál dekkolni évekig, az nem egy leányálom legyen bármilyen megértő és gondoskodó az ember nem csak neki, előbb utóbb nektek is bajos lesz.

Azt gondoltam, hogy a férjed karcolja valahonnan a 30-at, mert egy korai huszonéves férfi azért kevés kivételtől eltekintve nem szokott mindenáron kapálózni egy gyerekért.

Nézd, én nem akarlak téged megsérteni, jólelkűnek látszol, viszont szerintem naiv vagy.

Férjed kora okán belerángatott egy családalapításba, de ahhoz sem megfelelő anyagi körülmények, se megfelelő, stabil koncepció nem volt.

Neki már kellett, gondolom 2-3 éve már rágja a füledet, beadtad a derekadat és most meg van a gyerkőc, akkor férjed szépen hátradől, előveszi a kis noteszát és benyomja a pipát, hogy utód, letudva. Ezzel nem azt írom, hogy nem fogja szeretni a gyerekét, csak, hogy nem ésszel teszi amit tesz hanem olyan gyerekes módon, hogy nekem most kell az a játékautó, akkor ha a fene fenét eszik is, akkor is meg fogom kapni.

Kívánom, hogy minden rendben legyen!

"férjem már nagyon szeretett volna gyereket,rengetegszer átbeszéltük a dolgokat és úgy gondoltam itt lenne az ideje"

Ezt írtad. ebből nekem két dolog világlik ki. Nem pár hónapja rágja a füledet, és, hogy miért következtetek arra, hogy rágja?

Mert azt írod, rengetegszer átbeszéltétek a dolgokat - kontextusból ítélve a gyerekvállalást.

A rengetegszer azt jelenti, hogy akkor jó ideje téma, ha át kellett ennyiszer gyúrni akkor bizonyára súrlódások voltak.

Ezt megerősíti az kifejezésed is, hogy: "és úgy gondoltam itt lenne az ideje"

Tehát, egyes szám első személyben, te úgy gondoltad, ergo most adtad be a derekadat.

Nézd, igen, egy albérletben nyomorognátok. Gondolom a lakás, ahol após is lakik, jogilag lett rá írva a férjed nevére amit az apóséktól kapott, mert különben mit keresne ott após és miért kéne beszélni vele szobacsere ügyben.

Biztos jó dolog hármasban fizetni a rezsit, és semmi albérleti díjat nem csengetni, de én úgy gondolom, ez csak az én személyes véleményem, hogy aki családot akar alapítani, az tegye meg azt önállóan, és ne a szülőkre akaszkodva.

Biztos vannak helyzetek amikor kényszerűségből adott ideig szülői lakhatási segítséget kell kérni amit egy szülő zokszó nélkül megtesz, de én ammondó vagyok, komoly és érett emberek, alapvetően nem is gondolnak arra, hogy apósnál, anyósnál babázzanak főleg nem az örökkévalóságig.

Ez nem csak a felelősségről szól hanem arról is, hogy egy 70-80 éves ember még ha az unokája is, nem biztos, hogy azt a nyűglődéses életritmust fel fogja tudni venni, nem egészséges 3 generációt egy lakásban tartani egészen egyszerűen.

Én nem képzelek semmit bele a dolgokba, én abból indulok ki, amit leírsz, ahogyan fogalmazol.

Rendben, akkor nem rágta a füledet, amúgy most, hogy így többet írsz, valóban inkább te lehetsz az aki a szálakat akarja mozgatni.

Olyan, nincs, hogy maximum ő haszonélvező. Az nem egy választható jogi kategória. Vagy haszonélvező, vagy nem.

Nézd, azért mert albérletben laktok nem azt jelenti, hogy a férjed elveszíti a tulajdonjogát a jelenlegi lakás felett.

És én amúgy nem azt írtam, hogy mindenáron albérletbe kell vonulni,hanem lehetőséget találni arra, hogy a család, az külön, önálló ingatlanban legyen mert úgy az egészséges.

Első blikkre valóban mindenki sokkal ésszerűbbnek és kényelmesebbnek találja a szülőnél való dekkolást - tekintsünk el a tulajdonjogtól mert az itt mint te is írtad, haszonélvezeti jog miatt, meg amúgy is, nem olyan releváns - de hallottam már nem egy ilyen sztorit, aminek a vége napi botrány lett, mint írod, te is ha beszélsz az apóssal, balhé van, tehát már el is kezdődött a súrlódás rész.

Egy gyerek születése már önmagában stressz mindkét szülőnek, hát még berendezni az új életritmust egy após, anyós mellett akinek meg természetesen idomulnia kell ehhez...

Na mindegy, én nem akarlak tovább győzködni, majd az idő megválaszolja a kérdéseidet, kételyeidet.

Első körben kicsit lumpennek tartottam a férjedet, de így jobban átolvasva, belegondolva, revideálom az álláspontomat.

Lehet, te vagy itt a hunyó és te vagy a túl gyerekes vagy parázós. Gondolom apósodat 1 nap alatt át tudjátok költöztetni egyik szobából a másikba + 1 nap, mire ti az ő szobájába cuccoltok.

Ezt tényleg nem kell túl korán kezdeni.

Azt írod imádjátok egymást, de te közben egy felújítás miatt képes lennél tovább állni, zsarolni a gyereked apját.

Nem tudom milyen munkálatokat kell elvégezni, nem írod le, rátok szakad a tető? Vagy mi?

De ami a legnagyobb hiba, hogy ezt írod, amin először elsikkadtam, de aztán szembeütött:

"hisz már a gyerekem érdekeit nézem és ő a legfontosabb nem az én vagy a férjem kényelme!"

Na ez egy hülyeség. Aki így áll a gyerek jöveteléhez, annak az egészbe és az egész kapcsolatba bele fog törni a bicskája.

Természetes, hogy a gyerek fontos, de nem a gyerek köré kell építeni az életet és rendezni mindent.

A gyereket kell apránként beleszoktatni a ti életetekbe, a ti ritmusotokba és csak azokon a dolgokon kell faragni vagy kényelmetlenkedni ami feltétlenül muszáj.

Ez egy szimpla ok-okozati összefüggésben is leírható. A kapcsolat eredménye a gyerek és nem a gyerek eredménye a kapcsolat (legalábbis jó esetben :-) ) így ezt az ok-okozati hierarchiát aki felrúgja, az a kapcsolatba rúg bele jó nagyokat.

Csak az a baj, hogy elsárkányosodtál, követelőzöl, zsarolsz.

Ha el akarod üldözni magadtól, akkor folytasd tovább. Ha nem, akkor nézz magadba.