Hogyan kezelendő a, , nagy férfi betegség, ,?

Sokkal több törődést igényelnek ilyenkor, minden férfi ilyen.

Sokszor én is falra másztam amikor egy kis takonytól egész hétvégén éppen nem sírt, mondogattam neki, hogy igen igen, tudom, még az ágy lába is fáj.

Aztán az idén januárban volt egy olyan amikor több mint 3 napig gyógyszerrel se tudtam éjjelente 40 alá vinni a lázát, csak max 1 órácskára, aztán minden kezdődött előlről, az is egy kis takonynak indult.

Szerencsére elmúlt magától 3 nap után.

Amikor kezdett tavaszodni megint elkapott valamit, gondoltam 3 nap s vége, de semmi, az 5, nap után bevittem a sürgősségre, fertőzőtr, írtak gyógyszert de csak semmi, 8 napig minden éjjel 40 fölé ment, mikor ment ki a gyógyszer hatása 41,7 is volt a láza, akkor egyszer se panaszkodott de rendesen égetett a teste, én pedig kaptam am agybajt, hogy ennek már sosem lesz vége.

Az a jobb ha látványosan szenvednek egy kis takonytól. Az én férjem is taknyos most, ott fekszik s szenved, én pedig főzöm a húslevest s örvendek, hogy nincs nagyobb baj.

Idegesít persze, hogy idegesít, de még mindig jobb így mint amikor egy szót se szólt.

Hát kedves Kérdező - hogy sértődés ne essék - én megvárnám amíg kicsit jobban leszek, összepakolnám a cuccaim, és otthagynálak.

Érzelmileg sajnos van még hova fejlődnöd, ha így reagálsz ezekre a dolgokra. Ő beteg, de te kezeled úgy a helyzetet, mintha neked lenne bármiben is rosszabb. Az eszedbe sem jut, hogy esetleg tényleg rosszul van, és emellé még kap egy házi sárkányt is desszertnek... ezek után én is csak nyögnék. Ráadásul ha szeretgetnéd, azt is csak azért tennéd, hogy hagyja "már végre" abba, ahelyett, hogy szívből tennéd. Kiszúrod a szemét gyógyszerrel meg teával, és ide írogatsz ki kérdést, amíg ő beteg. Gratulálok! :)

Remélem, jó irányba fordul a történet, és 1 hét múlva azt olvashatjuk, hogy mit tegyél szakítás után. Én adnék egy algopirint, meg egy teát, és hozzátenném: "Szerintem sokan belehaltak már egy enyhe szakításba."

F

Kedves Fiú! (3.)

Elárulom neked a nők nagy titkát: a nátha nem halálos betegség! Csupán nátha, amin ebben a hideg és párás időben emberek milliói átesnek.

Hála a jó égnek (és a megfontolt partnerválasztásnak) a férjem nem tipikus hipohonder pasi, aki a megváltozott kamraűri nyomást már agytumorként diagnosztizálja.

Mondjuk ez a családjainkban sem volt divat.

Ahogy egy anya nem kérhet betegszabit a gyerekétől, úgy apám sem tudott odamenni a tehenekhez, hogy : Figyelj Riska, beteg vagyok! Szóval fejjétek le magatokat a többiekkel, aztán hozzátok be a tejet, jó?"

Látom vidia kemények itt az emberek! Föleg a nök!

Hölgyeim. Önök az erősebb nem mindenki tudja.

A kanna tejtől hanyat vágtam magam!

Nem mindenki (nő/férfi) fájdalom küszöbe, betegsége ugyan olyan. Arrol már hallottak, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb?

Lehet itt a férfi párjukat szidni, akár lenézni. De minden kemény ember össze tud törni valamitől. Ha ezt kapják vissza, zokszó ne legyen.

A kérdező párja lehet egy kis odafigyelésre, több odafigyelésre vágyik ilyenkor. Jó! Ha ezt nem kapja meg a nő a mindennapokban mégértem, hogy igy reagál.

Pálcát nem török senki felett, de a nőkrők alkotott kép, az empátiárol, gondoskodó attitüdről itt bizony csorbát szenvedett!

Bocsi hatos, ha nem tűnök túl empatikusnak.

Az egy dolog, hogy valaki sz..rul van, pihenésre, törődésre, és egy jó húslevesre van szüksége.

Egy másik dolog az, hogy szinte már papot kell hívni az utolsó kenet miatt.

Láttam már negyvenes pasit, 37,4es hőemelkedéssel és minimális takonnyal jobban hisztizni, mint egy két éves dackorszakos kislány. (Ez pont egy időben esett meg).

Szóval nem azzal van a baj, hogy rosszul érzi magát, hanem az hogy teljesen elhagyja magát az ilyen típusú ember.

És ez nem felnőtt emberhez méltó, legyen az férfi, vágy nő.

Legyen már minimális tartásunk, hiszen elvégre a gerincesek altörzsébe tartozunk!

Ejjj, hát nálunk is ez volt (még egy kicsit van is) :D

A kapcsolat elején mindig sajnáltam szegényt, mert elhittem a drámát. Babusgattam, teát főztem, neocitran, lázmérések stb. Aztán ahogy teltek az évek rájöttem, hogy megkaphatná az Oscar-t az alakításai miatt :D

A kedvencem ilyenkor az, hogy jön a dumával, hogy rázza a hideg, tuti lázas...ezt hallgatom kb fél órán át, megunom, ráteszem a homlokára a kezem és csak ennyit mondok: " Szívem, ez nincs több 36.5-nél" De Ő váltig állítja, hogy több...jó, hozom a mérőt...36 - 36,7 :D Ilyenkor szakadok a röhögéstől.

Aztán az utóbbi pár évben már nem tutujgattam annyira és kezdi abbahagyni a színészkedést, mert rájött, hogy nem hat meg. Megmondtam neki, hogy viselkedjen már férfiként. Ha én frissen műtött térddel, nem kicsi fájdalmak mellett meg sem nyikkantam és felcsattogtam a 4. emeletre, akkor ő is bírja már ki a náthát...:D És elismerte, hogy igazam van. Persze nem azt mondom, hogy ha beteg 100%-ban letojom, hanem megpróbálom nem agyon sajnálni, ahogy azt Ő elvárná...:)

Én csak annyit tudok tanácsolni (tapasztalat alapján), hogy ne vedd figyelembe a hisztiket, egyik füleden be a másikon ki. Adj neki egy kupát, a leghisztisebb pasi címén :D És meglátod, egy idő után rájön, hogy felesleges a rinya és képes egyedül bevenni egy gyógyszert :)

Kedves Lány! (5.)

Hála a megfontolt partnerválasztásnak, nem fogom olyan nő mellett tölteni az időm, aki ennyire nem tudja magát a helyembe képzelni, amikor beteg vagyok. Léteznek empatikus nők is, nem tudom, miért választanék egy ilyet.

Engem aztán nem érdekel, kinek a családjába mi a divat, ha rosszul vagyok, azt ki fogom mutatni. Nem rájátszásra, vagy színészkedésre gondolok, csak arra, hogy hadd ne fojtsam már magamba, ha rosszul érzem magam. Ez nem felnőtt emberre vall. És nyilván arról van szó, hogy ilyenkor a másik igyekszik levenni a rosszul lévő fél válláról a terhet, legyen az foglalkozás a gyerekekkel, vagy tehénfejés. De ha ezek a példák jutottak eszedbe, lehet, hogy nem is érdemes ezt Neked magyaráznom...

#3-as fiú