Maradjak a vőlegényemmel?

Halálom ez a "26 vagyok, 9 éve együtt" ... Kislány az ilyesmiből semmi jó nem származik, de ezek szerint már te is érzed :-P

Szépen békével el kell válni és a saját utadat járni. Ne menj bele semmi megalkuvásba, mert vissza fog ütni. Ne majd 3 év múlva egy kisgyerek mellett jöjj rá erre megint és akarj lépni ... vagy ne akkora érjen meg ugyanez a párodban :-(

szépen elmondod neki mit érzel.

leültök, elbeszélgettek, és miután őszintén elmondtátok mit akartok, döntesz hogy vele vagy nélküle

A cipőnk hasonlók, de én is azt javaslom neked, hogy inkább állj tovább, mert még nem nőttél fel egy kapcsolathoz. Talán túl jó is vele/mellette, és tapasztalatim szerint, a béke és harmónia ugyanúgy megöli a kapcsolatot mint az állandó civakodás.

Én is 26 éves nő vagyok, a párommal 6 éve együtt, mi is elsők voltunk egymásnak minden téren. És a mi kapcsolatunk is békés és harmonikus. Legalábbis az ismerőseim közül mi vagyunk egyedül ahol soha nincs nagy balhé és elvagyunk mint a befőtt.

Nekem úgy a szerelem 3 év után kezdett foszlani szép lassan. Már észrevettem már férfiakat is, és volt, hogy valakivel nagyon működött a kémia. (hozzám ért elektromosság cikázott a bőrömön, a fantáziám gyakran elszaladt... stb) Akkor kezdtem el gondolkodni úgy általában a kapcsolatokról, és a szerelemről. Válaszút elé álltam. Csak nem tudtam merre. Végül arra jutottam, hogy szerelem mindig elmúlik. Nem tartós, nem örök. Utána marad a szeretet, és a tisztelet, és a jó pillanatokban a láng. Mert nekünk is vannak olyan pillanataink amikor megint érzem azt a melegséget, azt a zsongást mint rég. Aztán tovaillan és megint a szeretet marad.

Szóval alapvetően én úgy döntöttem, hogy mellette maradok továbbra is. És sokkal őszintébb lettem hozzá az évek során, mint előtte bármikor. Elmondtam neki a gondjaimat és segített felrázni kicsit a kapcsolatunkat. Ha jön egy olyan férfi, aki szintén veszélyeztetné a kapcsolatunkat, akkor elkerülöm és a páromnak is szoktam erről beszélni. Mi most úgy működünk mint egy csapat. Mivel amúgy jó köztünk a kommunikáció, és működik is köztünk minden, ezért mindent megteszünk azért, hogy ez így is maradjon.

Együtt maradnotok akkor érdemes, ha belátod, hogy ez a folyamat természetes és egy szerelem nem tart ki a sírig. Abba amúgy bele is halna az ember, biológiai értelemben. A folytatáshoz az kéne, hogy erről beszélj a pároddal tegyetek együtt valamit és belásd, a többi férfivel is ez lesz. Pár év lamúr és után a tisztelet, szeretet. És a jó pillanatokban a régi lángolás.

De sokan nem képesek ezt belátni és elhidegülnek a párjuktól. És azzal nem lehet mit kezdeni. Valakinek kell jó pár kapcsolat, jó is rossz is, mire eljut idáig. Talán a legtöbb embernek ezért sikeresebb a második házassága, mert akkor már tudják, hogy egy kapcsolatért tenni kell a rózsaszín köd után és így könnyebben kitartanak a másik mellett.

26N

#4:

26 évesen ennyire életunt vagy? :-P

18 évig voltam szerelmes a páromba, amiből 15 évet éltünk együtt. Akkor is szerettem, amikor már a részéről vége volt mindennek és a piszok szemét dolgokat művelt velem ... Mert az érzéssel nem tudtam küzdeni.

Aztán elmúlt és most évek óta újra tudok szeretni ...

Szerinted amiről te most írsz 26 évesen, egy 6 éves kapcsolatban, abból mi lesz még 10-15 év múlva? Édesem a nők a legaktívabb érzelmi és szexuális korukat 40 körül kezdik(!) megélni ... Akkor hova jutsz majd, ha most itt tartasz?

nem értem minek vagy vele

nem is voltál szerelmes. ezt ki akarod hagyni?

szeretetre ott van a család meg egy kiskutya már bocs

te csak simán félsz, hogy egyedül maradsz, meg rosszabbat találsz, lehet hogy találsz rosszabbat, de így akarsz leélni még 50 évet???

Sokan az évek miatt maradnak a másikkal, mert jujj akkor már milyen régóta együtt vagyunk biztos egymáshoz is tartozunk és bla bla bla.

Inkább lusták az emberek szakítani mert jönnek a slágerrel, hogy jajj mennyi idő míg újra megismerik a másikat.

Ez a kapcsolatod ahogy írják számodra nem most lett rossz hanem már régóta csak most telt be a pohár.

szakítani kéne és újrakezdeni