A barátom szegény, nem akar semmit az élettől, nem tanul, nincs benne céltudatosság, elherdálja a pénzét. Hogyan lehet így közös jövőnk?

A barátom szegény családból származik, a 12. osztályt sem végezte el, mert úgy döntött 17 évesen, hogy elköltözik otthonról (családi balhék, válás). Pest elég rossz környékén lakik, helyesen írni nem igazán tud, a szókincse nem a legkifejezőbb, angolul is csak úgy-ahogy (elég magyarosan) tud, a sportolást és továbbképzést feleslegesnek tartja.

3 éve vagyunk együtt. Tehetős értelmiségi családból származom, édesapám cégvezető és fizikus, édesanyám pszichológus és író. Nővérem orvos, én most fejezem be a bölcsészkart. Úgy lettem nevelve, hogy elvárás a diploma, az alapszintű művészeti-képzés, és legalább 2 idegen nyelv elsajátítsa.

Amikor összejöttem a barátommal, természetesen nagy érvágást jelentett ez a családomnak. Kis idő múlva megkedvelték, de tudom, hogy úgy igazán a szívükből nem örülnek ennek a kapcsolatnak. Ez a 3 év arról szólt, hogy elhívtuk magunkkal a barátom mindenhova (síelés, évente 2x külföldi nyaralás, stb). Hetente több alkalommal bevásároltam neki alapvető élelmiszereket, és amikor vele voltam, szinte mindent kifizettem helyette, hogy ne kelljen nélkülöznie (kis tételekre gondolok: mozi, vacsi, gyros, bor, sör, néha cigi stb). Most, hogy hamarosan kézhez kapom a diplomám, úgy érzem, le szeretnék telepedni valaki mellett komolyan. Elkezdem építeni a karrierem (jelenleg van egy alkalmi munkám, amivel jól keresek az átlagfizetéshez képest), szeretnék még pár nyelvet megtanulni, és biztos alapokat helyezni magam köré. Viszont úgy érzem, a barátom ebben meggátol. Ő rendszeresen elkésik a munkahelyéről (jelenleg pincér), elalszik, nem gondolja komolyan, nincs ambíciója. Több munkahelyéről is kirúgták már, mert nem volt megfelelő a hozzáállása. Számos alkalommal kölcsön adtam neki, lakást intéztem, hogy legyen hol laknia, befogadtuk őt, stb. Mindig megígéri, hogy megváltozik, hogy megkomolyodik, hogy lesz pénze. Továbbképezni magát nem akarja, azt mondja, hogy a papír semmit nem ér, és a nyelvvizsga sem, és hogy ő nem tehet róla, hogy szegény családban nőtt fel, a szülei nem támogatták a továbbtanulásban, se semmiben.

Én hiszek benne, hogy valaki papír nélkül, szegény háttérrel is fel tud emelkedni, ehhez viszont rengeteg szorgalom, és egy alapvető érett gondolkodás kell, valamint a tanulás fontosságának elismerése.

Én nem ilyen férfit szeretnék férjnek, aki 2 hét alatt elkölti a fizetésért cigire, energiaitalra és piára, és a családom semmit nem lát belőle.

Nem tartom magam anyagiasnak. 3 éve segítek neki. De most elbizonytalanodtam. Ha eddig nem tett magáért semmit... akkor később hogy fog? Próbáltam vele rengetegszer erről beszélni, volt egy 2 hónapos szakításunk is emiatt, mert besokalltam. Úgy jöttünk újra össze, hogy megváltozott, céltudatos lett. Ez csak a szöveg része volt... Mert ugyanolyan maradt, és megint ott tartok, hogy ha együtt megyünk valahova, akkor a pénzügyei számításaim meg kell kétszereznem, mert nem csak magamra fizetek, hanem rá is.

Sajnálom, hogy hosszú lett, de nem akartam hogy "anyagias" és "tipikus modern lány, csak a pénzes pasikra bukik" kifejezésekkel illessenek.