Bonyolult helyzet, bonyolult emberrel. Megoldás? 18/L

Bele szerettem az egyik munkatársamba. Tudom, nagy hiba, de ezzel nem tudok mit csinálni. A lényeg, hogy akkor még volt neki élettársa. 8 éve voltak együtt, a srác 33, a nő 37 éves. Senki semmit nem tudott a magánéletéről. Egy részlegre kerültünk átmenetileg, és ott kezdődött az egész. Tetszett már az elejétől fogva, de mit akarhat egy 18 éves kis lány egy 33 éves majdnem nős férfitől, így hagytam, nem törődtem a témával. Szerveztem "osztálykirándulást" pár munkatársamnak, és ő is csatlakozott. Mondtam neki, hogy nyugodtan hozhatja a párját is, úgy is volt, hogy hozza, de még se. Egyik hétvégén skypeoltunk, este 8-9 környékén kezdtük el és reggel 5-kor köszöntünk el. Az nap megint, és ott tört el a mécses. Én elmondtam neki, hogy nekem tetszik - mellesleg, akkor már tudtam, hogy többet érzek iránta mint szabadna- ő pedig elmondta nekem, hogy ő viszont többet érez irántam mint kellene vagy szabadna. Mondanom sem kell, repkedtem az örömtől. Másnap nem beszéltünk, mert a párja akkor ment haza. Hétfőn, gyomor ideggel mentem dolgozni, tudtam, hogy mi lesz a vége. Elmondta, hogy ő nem fogja megváltoztatni az életét. Nem akartam elhinni, bólintottam és csináltam tovább. Az után minden hétvégén skypeoltunk, ami feltűnő volt, mert a szüleinél volt. Másfél hónap után elhívott egy találkára. Addig röpködtek a labdák, munka idő utolsó fél órájába "lelkiztünk", ha volt rá idő, együtt ebédeltünk, együtt jártunk szünetre stb. Anyukám is velünk dolgozik, és a találkozó előtti nap előbb eljöttem melóból, mert esti gimibe járok, így volt idejük beszélni egy kicsit. Suliból haza térve anyu nagy mosollyal az arcán leültetett a konyhába és elmesélte a fejleményeket. Szakítottak a párjával, a srác haza költözött, úgy hogy valószínű, hogy holnap este úgy fogok haza jönni, hogy Mi együtt vagyunk. Másnap, értem jött, megpróbáltam eltakarni az arcomra fagyott mosolyt, beültünk egy pizzázóba és elkezdtünk beszélgetni. Elmondta, hogy szétmentek a párjával és haza költözött. Én nagy meglepettségembe, mint jól nevelt lány megkérdeztem, hogy remélem nem miattam. Nem, nem miattam. Elkezdett beszélni valami hablaty témáról, összevissza üres szavakkal. Nem értettem, hogy miért, de annyira nem is érdekelt. Kivillant a zöld lámpa a feje felett, már csak rá kellett volna taposnak a gázra, amikor is kijött elém "Nem állok készen egy új kapcsolatra". Satufék, rükverc "Hogy mi van?" hagyta el a kicsiny számat egy kellő kép nőies vékonyka hang. Megkértem, hogy MOST vigyen haza. Fizetett, kimentünk az autóba, kocsi beindít, majd leállít. Oda fordul hozzám: Nem akarom, hogy elmenj! "Meg se érkeztem" gondoltam. Elmentünk csillagokat nézni, és elcsattant az első csók. Megkérdeztem, engedélyt kértem arra, hogy megcsókoljam, ő pedig bólogatott. Hát akkor miért ne? És onnantól csak úgy folytak a dolgok...megjegyzem nem voltunk és nem is vagyunk együtt. Azóta már lefeküdtünk, be lettem mutatva a fél családnak, közös progikat szervezünk és a desszert, az igazi fincsi az volt, amikor az évzáró partyn minden munkatárs előtt megcsókolt, sőőőt csókolóztunk. Ők, már összeadtak minket, de nem is érdekel annyira. Egyszer volt, hogy megtelt a pohár, és azt mondtam, hogy hagyjuk abba, én ezt nem bírom. Azt mondja, hogy nem várja el tőlem, hogy várjak rá, nyugodtan éljek, menjek ha mennem kell, de ő nagyon szeret engem, és fájna neki, ha "elhagynám" és hogy szüksége van rám. Együtt karácsonyozott és szilveszterezett a volt párjával. Itt éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Egyik hétvégét vele töltöttem, péntek-szombat-vasárnap. Pénteken délután mentem, és egész estig csetelgetett a volt párjával. 10-15 percenként írt neki vissza. Én tűrtem jól nevelt lányként és hittem benne, hogy észre veszi magát és elköszön végre. Nem tette. Este lefekvésénél köszönt el. Egész szombaton nem beszéltek, este beszéltek telefonon, és hál' istennek úgy alakította, hogy én nem hallottam. (Ki is vettem volna a kezéből a telefont, de be is mutatkoztam volna a csajnak...) Szombat este sokat beszélgettünk. Elmondta, hogy ő fogja tartani a kapcsolatot a csajjal, amivel nincs is semmi gond, de legalább akkor ne amikor együtt vagyunk, és hogy ha valamire szüksége van akkor ő menni fog. "Áh, tehát, ha faszhiánya van, akkor Te nagy dirrel-durral, de nagy lelkűen felajánlod a farkad neki használatra, aztán felhívsz, hogy nem e mennék át hozzád holnap?" Neeem ilyet nem játszunk. Mindegy, elfogadtam, persze az előzőt nem. Elmondta, hogy nagyon jó velem lenni, és néha érzi is, hogy eltudná velem kezdeni, de tudja azt is, hogy érzelmileg teljesen kimerült és lenne olyan helyzet amikor elfáradna és nem tudna adni semmit. Eszébe jutott, hogy mi lenne ha elkezdenénk, és szép lassan haladnánk előre. Jön a kérdés, hogy ezen mit lassítasz már?? Tudom, hogy oltári nagy barom vagyok, hogy még mindig mellette vagyok, és csak kihasznál, de szeretem és nem tudom elengedni. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből kisülni. Véleményeket szeretnék kérni igazából, hogy ki mit lát ki a dologból. Nagyon sokat segítene. Ha valami nem tiszta, akkor írjatok privit és elmagyarázom. Köszönöm!