Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meghalni a szerelemért? Többi lent!
Van egy lány, aki először a legjobb barátom volt, majd szép lassan azon kaptam magam, hogy epekedek az érintéséért, dobogni kezd a szívem, ha együtt vagyunk, gyönyörűnek tartom minden kicsi porcikáját, egész nap róla ábrándozom. Beleszerettem. Tudtam, hogy soha nem tudhatja meg, mert akkor vége szakad a barátságunknak. De valahol a szívem mélyén reméltem, hogy ő is hasonlóan érez. De megtartottam amolyan elérhetetlen ábrándnak.
Aztán történt az, amire nem számítottam. Részegen ugyan, de csókolóztunk. Nehéz megmondani, ki kezdte, talán mindketten akartuk. Utána hazamentünk. Teltek a napok, nem történt semmi. Barátok voltunk, mint előtte.
Aztán újra ittunk. Én józan voltam, ő részeg. Megcsókolt. Csókolóztunk. Aztán már pontosan nem is tudom hogyan, de elmondtam neki, hogy nekem ez így fáj, hogy ne csinálja, mert nem azt érzi, amit én. Gondoltam én, ha szeret, akkor majd biztosan azt fogja mondani, hogy de hát ő szeret, és mért csókolgatna, ha nem szeretne. Hát koppantam. Kiderült, hogy nem úgy szeret. Ideges lettem, hánynom kellett, nem tudtam sírni. Találtam egy üvegdarabot, elkezdtem vagdosni a kezem. Nem azért, hogy meghaljak, csak hogy érezzzem, hogy fáj. Aztán elvittem egy helyre, találkoztunk egy barátommal. Azt mondta neki, hogy szeret engem, és bennem feléledt a remény, hogy áá, szeret engem, akkor minden rendben.
De megint koppantam. A barát elment, és kiderült, hogy a szerelmem nem engem, hanem őt szereti. Láttam a szemében.
Összeborult minden. Akkor meg akartam halni. Elkezdtem felvágni az ereim, ő rámugrott, nem hagyta, nem ahgyott semmit. Végül hazakerültem. Eltelt egy hét. Beleéltem magam, hogy szeret, reménykedtem, hogy úgy nézett rám, hogy talán történt benne valami.
Aztán beszélni akart velem. Beszéltünk. Azt hittem, elmondja, hogy szeret. Nem ezt mondta. Azt mondta, hogy ő nem tud úgy szeretni, és hogy hanyagoljuk egymást. Én összeomlottam. Elmentem berúgni, majd bevettem fél doboz nyugtatót. És még élek.
Szerintetek megéri meghalni a szerelmért, ha nincs más út? Vagy mit lehet tenni?
válasza:Már bocs, de k* messze vagy a szerelemtől. Te csak magadat szereted, magadat sajnálod.
Ha szeretnéd a lányt, azt néznéd, hogy neki mi jó, nem azt, hogy neked mi.
És tiszteletben tartanád, hogy mással akar boldog lenni, és örülnél és elfogadnád azt, amit adni tud neked (barátságot), megelégednél vele, és megköszönnéd.
Ha tényleg szeretnéd, elfogadnád olyannak, amilyen, és elfogadnád azt is, hogy nem szerelmes beléd. Mert a szerelemnek az a lényege, hogy olyannak fogadod el a másikat, amilyen. Az elfogadás nem csak a haja színére vonatkozik, hanem a teljes lényére és a döntéseire, érzéseire is.
Na ez a szeretet!
Úgyhogy tök fölösleges drámázni meg sajnáltatni magad. Te magadat szereted, nem a csajt.
válasza: válasza:
válasza:Én is ajánlok egy zenét:
http://www.youtube.com/watch?v=l3EEeTQ3J2k&feature=related
Nem éri meg meghalni a szerelemért. Tudom, hogy a viszonzatlanság nagyon tud fájni, de arra gondolj, hogy attól,hogy így viselkedsz, nem fog a lány megszeretni. Max.sajnálni fog, netán a gyengeségedért lenézni. Inkább állj föl, szedd össze magad, mutasd meg,kit veszített. Mert azt biztos nem fogja sajnálni, hogy nem jött össze egy öngyilkos hajlamú rakás szerencsétlenséggel. Mentsd legalább a büszkeséged, mert a lány már elveszett, azaz ha soha nem volt szerelmes beléd, akkor esélyed nem volt rá. Szedd össze magad,és biztosan találsz egy másik lányt.
válasza: válasza:Bocsánat, azt lehagytam az elejéről, hogy én is nő vagyok.
És bármennyire is furán hangzik ebben a helyzetben, de én a férfiakat szeretem, ezért "meglepő" ez az érzelem. Kűzdöttem ellene, de nem ment.
Ennek ellenére igazatok van. Nyilván a halálnak is van "módja" hogy így fejezzem ki magam, és ez nem ez.
Természetesen nem vagyok már olyan állapotban, hogy meg akarjak halni, ha így lenne, akkor nem ide tennék fel kérdéseket.
De akkor abban a helyzetben ez tűnt az egyetlen megoldásnak. És amikor egy embernek ilyen megfordul a fejében, rohadtul nem gondolkozik (vagy maximum tudat alatt, ott pedig nem állítom, hogy nem a figyelemfelkeltés a cél, mert fogalmam sincs).
Önző vagyok, talán az. De ha én az vagyok, akkor ő még inkább. Persze ha ő nem szerelmes, akkor ez mindegy.
Látom, tudom, hogy ezek után már nem lehetünk együtt (talán eddig se, hisz két heteroszexuális nőről van szó alapjáraton)
válasza:Arra gondolok önzőség alatt, hogy ő saját bevallása előtt már azelőtt is tisztában volt az én érzelmeimmel, mielőtt csókolóztunk volna.
Én úgy gondolom, hogy ha ennek tudatában volt, illetve annak is, hogy nem akar tőlem semmit, nem szeret stb, akkor az, hogy engem megcsókolt, igenis önzőség.
Azért önzőség, mert nyiván valamilyen testi vágyát, vagy kíváncsiságát "vezette le" rajtam, pedig belegondolhatott volna abba is, hogy ez nekem milyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!