Hogyan engedjem el a páromat?

Nem szakításról van szó, csak arról hogy hagynom kéne élni amire képtelen vagyok. Husszú történet hogyan ismerkedtünk meg, de a lényeg annyi, hogy nagyon messze laktunk egymástól, hozzám költözött, én befogadtam, amikor nem volt hova mennie, legjobb barátok, lelki társak aztán szerelmesek lettünk. Annyira szép volt minden, egymásért éltünk, mindent megtettünk volna egymásért. De mostmár évek teltek, el, eljöttek a szürke hétköznapok és ő már túltette magát minden rosszon, lett egy csomó ismerőse a városba, több mint nekem valaha volt. Menne velük ide oda, jó érzi magát, csak én vagyok az aki nem tudta még magát túltenni mindazon ami volt, és nem akarom hogy magamra hagyjon, mindig kiakadok ha el akar menni valahova, hisztit csapok ha valami csaj bejelöli facen, mindent túlreagálok. Pedig mindig megfogadom hogy megváltozom de képtelen vagyok rá, mert félek hogy elveszítem, persze pont hogy ezek miatt fogom elveszíteni, hiába mondja azt hogy őt ez nem zavarja és inkább lenne velem mint bármelyik ismerősével. Most még nagyon szeret, de ahogy telnek az évek elege lesz belőlem és nem tudom mit tegyek hogy jobb legyen.

24/N