Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás 15 évnyi kapcsolat után? Most hogyan tovább?
Sziasztok!
17 éves voltam, amikor összejöttünk a barátommal, ő velem egyidős volt. 13 éve vagyunk együtt, azalatt mindketten elvégeztük az egyetemet, lett állásunk, össze is költöztünk, szóval minden ment, ahogy kell, értitek... csakhogy én szeretnék egyszer majd családot, gyerekeket, esküvőt, ő meg nem. Ezen egyre többször veszekedtünk.
Amikor 17 évesen összejöttünk, természetesen volt róla szó, és ő akkor is azt mondta, hogy nem akar majd családot, de hát 17 évesen melyik kamaszfiú akar?? Illetve nem mondott konkrétan nemet, csak azt, hogy még nem tudja, talán majd egyszer szeretne, de nem biztos benne... Azt hittem, ez úgyis változik majd idővel, elvégre akkor még én se éreztem különösebb késztetést arra, hogy egyszer anyuka vagy feleség legyek.
De aztán csak teltek az évek... kicsit háttérbe is került ez a dolog, mert mindig volt valami, ami sokkal aktuálisabb volt, mint a családalapítás vagy a házasság, először ugye az egyetem, aztán amikor lediplomáztunk, jött az álláskeresési mizéria, majd az összeköltözés... stb. Mindig volt valami. Szóval nem is nagyon beszéltünk róla, mert mindig voltak sokkal közelebbi és sokkal aktuálisabb célok vagy problémák, amiket el akartunk érni vagy meg akartunk oldani együtt. Én pedig titkon végig bíztam benne, hogy előbb-utóbb úgyis megváltozik a véleménye a gyerekvállalással kapcsolatban, ahogy közeledünk a 30-hoz. Abban reménykedtem, majd csak rájön, hogy mégis szeretne családot.
Aztán ahogy közeledtünk ténylegesen is a 30 éves korhoz, ő ugyanúgy elvolt így, nem hozta fel soha sem az eljegyzést, sem az esküvőt, se semmit... körülöttünk sorra házasodtak a volt szaktársak, a barátaink, munkatársaink, mi meg még mindig egy helyben toporogtunk. Akkor már nem bírtam tovább és felhoztam neki a témát én magam, de még mindig azt mondogatta, hogy hááát, nem tudja, talán majd egyszer akar családot, de egyelőre nem. Én egyre gyakrabban mondogattam neki, egyre kétségbeesettebben, mert elmúltam már 30 éves is, elkezdett ketyegni az a bizonyos biológiai óra, és még mindig nem került szóba köztünk semmi konkrétum, csak a "majd egyszer", a "talán" meg a "lehet", én viszont konkrét választ szerettem volna, mert egyre jobban vágytam volna gyerekre és családra. Persze idővel állandó konfliktusaink lettek és egyre többször veszekedtünk emiatt.
Odáig jutottunk, hogy végül azt mondta nekem 15 év után, hogy akkor inkább legyen vége, menjek és találjak valakit, aki meg tudja nekem adni, amit szeretnék, mert ő nem képes rá. Neki nem kell se gyerek, se házasság, de ha nekem igen, akkor nem tart vissza attól, hogy boldog legyek valaki mással, aki megadhatja nekem minden vágyamat: a családot. Mert ő nem fogja!
15 évet pazarolt el az életemből!! Itt állok közel 33 évesen és most kezdjem újra?! Kivel?? Amikor már minden normális ismerősünknek családja van, minden rendes férfi ismerősöm foglalt már! 33 éves vagyok és most álljak neki párt keresni és komolyan azt gondolta, hogy ezzel mindent megold?? Hogy kezdhetem elölről az egészet?!
Most mit csináljak?! Ő is sírt, amikor szakított velem, de azt mondta, ez a döntése végleges, el kell engem engednie, hogy boldog lehessek, mert mellette nem lennék az, és szeret engem annyira, hogy a legjobbat akarja nekem!
Mi legyen? Van még értelme erőlködnöm? Pedálozzak ezért a kapcsolatért vagy hagyjak veszni 15 évet?
Úgy érzem, ez patthelyzet. Ha vele maradok, le kell mondanom a gyerekről és a családról, amit ha meg is teszek, örök tüske maradna bennem és sose tudnám túltenni magam rajta, hogy miatta nem lehettem édesanya.
Ha viszont ő enged és kelletlenül mégis beleegyezik a gyerekvállalásba, az se lesz jó, mert neki ez lesz az örök sérelme, hogy belekényszerítettem ebbe, holott ő soha nem is akart gyereket... nem lenne jó vége.
Azt sem akarom, hogy az legyen a vége, hogy engedek neki és nem vállalunk gyereket, aztán ő 40 évesen jön rá, hogy de neki mégis kéne, amikor már nem tudok szülni, mert kiöregedtem belőle és elhagy emiatt másért, akivel családot alapíthat! Az lenne a legnagyobb kitolás velem!
De közben még szeretem és 15 évem ment rá erre a kapcsolatra, nem akarom ilyen egyszerűen elengedni!
Mit tanácsoltok? Mit tegyek?! kétségbe vagyok esve! :(((
33/N
válasza:Sajnálom, hogy így jártál, főleg látva, hogy az írásodban nem merült fel sehol a pénz, a buli, a megcsalás szó. Ritkaság az ilyen nő a mai világban, aki tényleg azért van valakivel, mert családot szeretne tőle, és vele szeretné leélni az életét.
Azért 33 évesen még nincs semmi veszve, ezt szögezzük le. 2 olyan ismerősöm is van, aki ennyi idősen szült gyereket, vagy 1-2 évvel később, és mindenki egészséges, és boldog.
A helyedben biztosan nem próbálnám meg ezt a kapcsolatot felmelegíteni, bármennyire is fáj, mert ha az utóbbi időben is problémát okozott a gyerek és család kérdés, akkor a jövőben sem fog megváltozni, csak még feszültebbé tenné a mindennapjaitokat. Ha nem képes neked megadni azt, amire vágysz, akkor sajnos muszáj továbbállnod, ha nem akarod érzelmileg magányosan leélni az életed.
Viszont új kapcsolatot is nehéz kezdeni ilyenkor, hisz kell idő ahhoz, hogy felejteni tudj. Semmi értelme úgy ismerkedni, hogy még a szíved mélyén mást szeretsz. Úgy meg főleg, hogy minden áron gyereket szeretnél, mert ezzel elriasztasz minden pasit.
Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor egy utolsó beszélgetésre üljetek le, kérdezd meg, miért nem akar családot valójában, mi az oka, hogy így áll hozzá. Ha valóban szeret, talán egy vitamentes, hosszú beszélgetés pozitív irányba tudja sodorni a történéseket. Ha mégsem, akkor sajnos muszáj lesz elengedni, és elfelejteni.
Semmiképp se úgy gondolj erre a kapcsolatra, ha netán vége lesz, hogy mi lesz most 15 év után, ennyi idősen, hanem úgy, hogy milyen szép emlékeid maradnak róla, hisz az életed része marad most már örökre ez a sok együtt töltött idő.
Sajnos tudom mit érzel, hasonló történt velem is, és tudom, hogy bármilyen tanács haszontalan ilyenkor, mert még kötődsz hozzá. De bármilyen sablonos is, az idő megoldja majd.
29F
válasza:sajnálom, ez nagyon nehéz helyzet, és nmeglehetősen gyakori válóóok.. elég jól leírtad a lehetőségeket, és szeirntem te is tudod, hogy az együttmaradás se az ő feltételei, se a te erőltetéseddel nem fog működni, le is írtad, miért. tény, hogy 15 év rengeteg, de gondolj bele, mi más lehetőséged van, mint elfogadni a szakítást és újrakezdeni? se az álmodról lemondás, se az erőltetés nem jó ötlet. tudom, hogy ijesztő ennyi év után újrakezdeni és nagyon nehéz lesz, de ez az egyetlen út. annyi a tanulság, hogy az embereket nem lehet megváltoztatni, és abban sem szabad reménykedni, hogy idővel maguktól meggondolják magukat. legalább nem áltatott téged, ő már az elején megmondta, hogy nem kell esküvő, gyerek. most már ne bánkódj, hanem szedd össze magad és készülj fe laz előtted áló nagy változásokra. rajtad áll, mit hozol ki belőle, és hidd el, 33 évesen még nem kell temetni magad. (édesanyám engem 35 évesen szült pl.)
23n
válasza:Hát ez szomorú.
Első megjegyzésem - és bocs hogy ezt mondom - hogy bár az egész történetben őt hoztad ki rossznak, meg ő pazarolt időt a te életedből, azt kell hogy mondjam, hogy te ugyanúgy hibás vagy a történtekben. Oké, 17 évesen tényleg nem érdemes ilyeneken pattogni, de amikor egy férfi 25 évesen és 8 év együttlét után még mindig annyit bír mondani, hogy hát talán majd egyszer, az nem elfogadható. Le kellett volna ültetned, és meg kellett volna beszélnetek akkor.
Semmiképpen nem érdemes velemaradnod, világosan kimondta hogy ő ebből nem fog engedni, azt pedig verd ki a fejedből hogy majd x évesen rádöbben; nekem nagyon úgy tűnik hogy nála ez permanens.
33 évesen valóban nem késtél még le semmiről. Sok pár már néhány év után gyereket vállal, ez neked bőven belefér. Tudom, hogy 40 felé már nehezebb a teherbeesés, de az ismerőseim alaján manapság már egyébként is nehéz. Szóval verd ki a pasast a fejedből, és valósítsd meg az álmod!
válasza: válasza:Hát Te vagy, aki hibázott, ha úgy érzed, hogy 15 évet elpazaroltál az életedből.
Én egyetlen napot sem töltöttem úgy senkivel, hogy ne isteni ajándéknak éreztem volna az együtt töltött időt. Akivel nem így éreztem, avval sosem léptem semmiféle párkapcsolatra.
válasza:Szia!
Hasonló helyzetben vagyok, bár nem ennyire reménytelenben. 3 évig jártunk, 2 év után kezdtem felhozni a dolgot (elvált pasi), hogy esetleg esküvő gyerek stb mikor. Válasz: majd
Na most vagyunk 3 éve együtt, ma is rákérdeztem hogy mégis mikorra tervezzem be ezeket a dolgokat. 28 éves vagyok, a régi ismerősök már szintén mindannyian megállapodtak stb. Válasz: nem tudja majd ha lesz lakás stb.
Ő elvált, van 1 gyereke ami a volt feleséggel él, én elhiszem h neki nem sürgős, de nekem be kellene tervezni ezeket a dolgokat! A pénzre fogja a dolgot, de szerintem soha nem is akar.
Ma olyan szinten összevesztünk, hogy szerintem végre. Nekem sincsenek már nagyon barátnőim, kivel eljárni, ismerkedni (már azt se tudom hogy kell.)
Fáj a dolog mert szeretem és nem tudom hogyan tovább. Kedvem sincs ismerkedni, szeretem őt..
3 évet is nehéz lenne feladni, 15-öt én is megértem hogy szinte lehetetlen.
Beszélgettél vele azóta miért nem?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!