Nem tudtam felkelni, elhozni a kocsiját, ezért haragszik rám?

Este többször is felhívott a párom, hogy úton van haza fele (szó szerint: már elhagytam Pestet, megyek), végül 10-kor is hívott, hogy végre elindult. Aludjak, 11-kor felébreszt, ő a céges kocsival jön, és elmegyünk a közelbe a saját kocsijáért, amit én hoztam volna haza. Haza ért, felébresztett, nem éreztem jól magam, nagyon mélyen aludtam, hevesen vert a szívem, nem tudtam kinyitni a szemem, mondtam neki, sajnálom, de így nem tudok elmenni. Ő kiakadt, miért mondtam korábban hogy jó, mondhattam volna hogy nem, és megoldja, végül elment és nem tudom mi történt nem beszéltünk azóta. Mikor vissza jött, újból felébresztett mert felkapcsolta a villanyokat és zörgött. Reggel korábban ment el, puszit adni se jött be mint eddig. Hozzá tenném, mikor én kértem valamit tőle, amit meg is tudott volna csinálni, konkrétan a suliba elhozni valamit, ő később indult volna el, mert hogy minek siessen azzal, ami kell nekem? Én akkor a suliból haza rohantam, sose számíthatok rá. Nem, nem bosszúból nem mentem el a kocsijáért, hanem mert nem tudtam felébredni, nagyon mélyen aludtam. Ráadásul korán keltem, mert dolgozom is.