A barátom azt mondta, hogy nem szeret. Megbeszéltük, hogy szakítunk, majd kérlelt, hozzuk rendbe, mégis szeret? Volt már így valaki?

Nem akarom, hogy elunjátok az életeteket, amíg végigolvassátok a litániámat. Dióhéjban: mind a ketten nagyon sok hibát vétettünk, és belátom, hogy én is, nem csak ő. Szerintem semmi olyat, amit ne lehetett volna átbeszélni, ha időben elkapjuk a problémákat, de inkább homokba dugtam a fejem, és ő is...Mivel úgy éreztem, már úgyis vége, akkor illik ezt normálisan lezárni, és szépen elbeszélgettünk pár órát. Egy idő után sírni kezdett, hogy nem is gondolta volna, hogy valaha még ezt az énemet meghallhatja/megláthatja, hiszen rengeteg idő óta először tudtunk úgy beszélgetni, mint az elején. Sírt, és azt mondta, mégis szeret, nem tudnánk-e rendbe hozni? Azt mondta, nem tudná elképzelni az életét nélkülem. Én mégis kétségek között vagyok. Csak megijedt, hogy egyedül marad, vagy mit történhetett? Két óra alatt nem lehet visszaszeretni valakibe. Valaki volt már így? Érdemes még reménykednem, hogy tényleg minden jó lesz? Én nem tudom, mit érzek, nagyon szeretném még egyszer visszakapni az igazi énjét, mert nagyon boldogok voltunk az elején, csak elromlott köztünk a kommunikáció, habár azt is belátom, ha már eltávolodtunk, akkor felesleges az egész.