Van rajtam kívül más hölgy is, aki nem szeretne gyereket? N23

23 évesen még senki sem szeretne.

Majd 10 év múlva változhat a véleményed, ezt nem kell most eldönteni.

szerintem a 23 évesek körében elég gyakori jelenség. én is 23 vagyok, nem szeretnék gyereket- még. a legtöbb ismerősöm (legalábbis azok, akik már idősebbek) sem akart 23 évesen gyereket, úgy voltak vele, hogy minek az, nem akarnak majd a jövőben sem, meg voltak róla győződve. 90%-uk aztán valahogy közel 10 évvel később már meggondolta magát (vagy a körülmények- nem várt terhesség- kényszerítették rá őket, vagy csak simán bekattant valami a fejükben, és meggondolták magukat).

Egyébként szerintem ezt így, egyszerűen mondd el a barátodnak, amikor esetleg szóba kerül a jövő, tervek, gyerekvállalás kérdése. Nyilván nem számíthat rá egyikőtök sem, hogy te abba a 90%-ba fogsz tartozni, aki meggondolja magát pár év múlva, szóval jó, ha felkészül rá.

Hülyeség, hogy egyik 23 éves sem akar, mert én még nem vagyok 22, de már akarok, és ez kb. 1-2 éve tart. Persze párom nincs, aki méltó lenne ilyesmikhez, mert pasiból manapság aztán tényleg nem lehet olyat találni, aki 40 alatt van, bevállalná, hogy családja legyen, illetve alkalmas is lenne szülői szerepre... szóval szerintem a barátod sem fog bánatában sírva fakadni, ám ha mégis, akkor passzold ide, és keress olyat, aki nem akar. (Pasiból nem nehéz olyat találni.)

Amúgy csak kíváncsiságból és nem provokációból: mi más dolog hajt téged úgy általában az életben? Mert én is tanulok, de ha nem lenne gyerekem, akkor biza úgy érezném, az egész tök fölösleges volt...

Ez szerintem önzés.Ha a ti anyukátok is így gondolkodott volna akkor meg sem születtek.

Kíváncsi lennék arra,hogy mit tartasz ennél fontosabb dolognak?

Én csak a félelmet tudom elfogadni megfelelő indokként,de egy megfelelő partnerrel azt is simán le lehet győzni.

Szia!

Én is 23 éves vagyok,én se szeretnék. Mi ezt megbeszéltük az elején(2 éve) a barátommal. Ő se szeretne.Külföld van tervben és karrier mindkettőnknek,és szabad élet .:)

Én szeretnék gyereket fiatalon, de igazából még nem érzem magam erre késznek. Nem akarom elbarmolni a testem (igen, ezért már önmagában keresztre feszítenek az ősanyák), nem akarok szülni (sem természetesen, sem császárral, mert félek az orvosi beavatkozásoktól és a nagyon erős menstruációs fájdalomtól is örülök, hogy megszabadultam), szoptatás gondolatától kiver a víz, a terhesség örömeiről nem is beszélve...

A neveléssel nincs gondom, de ez a legeleje mikor a gyerek belőled él gyakorlatilag, a legszörnyűbb rémálmom.

Nyilván emiatt mindenki előre tudja, hogy sz. ar anya leszek, de szerintem meg nem. Lényeg, a lényeg, hogy emiatt én is tologatom az idejét, és attól tartok, hogy sose lesz olyan időpont, amikor úgy érezném, hogy na most... 30 fölött pedig már egyáltalán nem akarom elkezdeni ezt. A párom viszont alig várja, hogy babázzunk és legalább 2-t akar.

Gondolom le fognak érte pontozni, de attól még hogy én így félek ettől, más ugyanúgy szeretheti ezt az egészet.

22L