Itt hagyjam vagy maradjak? Ti mit tennétek?

Én azt látom a szavaidból, de lehet, hogy rosszul ítélem meg, hogy ő lenéz téged.

Ennek nem lesz jó vége. Persze vita minden kapcsolatban van, de az, hogy terrorizál az nem fér bele. Hiányzik a tisztelet és az odaadás a részéről.És a családja is erősíti ebben! Holott te sokat teszel érte, ha jól értem a leírt szitukból. De nem értékeli, eszébe se jut, csak a vizsgáit és a saját munkáját nézi...

Itt lenne az ideje megtanulnia, hogy így nem lehet viselkedni. Még azokkal sem bántam így akiket nem szerettem igazán. Szerintem menekülj! És ne hagyd hogy érzelmileg terrorizáljon! Azzal csak te leszel szánalmas.

A baratnod meg kislany, akinek nem valo felnott parkapcsolat.

Ettol fuggetlenul azert a valaszok megleptek. Ha tanul, es a szulei megengedhetik maguknak, miert ne koncentralhatna a tanulasra a munka helyett? Emiatt senkit nem kell lenezni, mert "megengedheti maganak" hogy elvezze az egyetemet, es arra koncentraljon.

A masik, hogy lehet, hogy nem a fizud zavarja, hanem hogy nem is vagysz tobbre. A barati korunkben az egyik lany, szinten egyetemista, ugyanezert szakitott a parjaval, mert 26 evesen meg semmi megtakaritott penze, semmi jovokepe. Meg tudom erteni. A baratom jelentosen kevesebbet keres, mint te (120 netto), igy alakult, de masik melot keres, kepzeseket nezeget, egyutt agyalunk azon, hogy ha en befejeztem a sulit, hogy kene kimenni kulfoldre, hova stb. Vannak tervei, ambicioi. Ez szamomra fontos, es szerintem a legtobb no igy van ezzel:)

Egyebkent 170bol miert nem tudsz felre rakni? Ha jol ertem nem kettotoket tartod el, gondolom felezodnek a kiadasok.

Mindenesetre keress egy kevesbe hisztis, tamogato lanyt, akivel talan sikeresebb a jovo:)

Szia!

Én is voltam ilyen helyzetben. Akkor voltam ennyi idős, mint a barátnőd, mikor a távolság miatt összeköltöztem az akkori barátommal. Sokat veszekedtünk, vagyis próbáltam vele veszekedni. Mikor összeköltöztünk, havonta lett új munkája, végül lett neki egy tingli tangli melója. Én tartottam el őt. Nappal járta a várost, éjfél fele hazajött és még két értelmes szót sem tudtam vele váltani, mert mindjárt ült le a számítógéphez. Ebből elegem lett. Kifakadtam, párszor összepakoltam. Nem érdekelte. Sírtam és mondtam neki, hogy nagyon szeretem, ne csinálja ezt velem. Nem érdekelte. Ja, és egy harmincas pasiról van szó. Igaz, most évekkel később már rájött, hogy hülye volt. Mindenre volt kifogása. Csak egyet nem látott be. Nem szeretett. Velem jutott valamire és ezért kellenék neki. Mikor mondtam neki, hogy hagyjon békén rögtön lett neki új nője.

Tanulj az én hibámból. Te szereted a barátnődet, de ő nem fél téged elveszteni. Nem becsül meg. Nem szeret téged. Ha szeretne, nem venne semmibe sem. Sőt a szülei is jobban elfogadnának. Nálunk engem nem szerettek és tömték a „kisfiúcskának” a fejét rendesen. A lánynak te egyfajta biztos pont vagy. Nézd, a mostani párommal már egy ideje együtt élünk. Én is egyetemre járok. Ő is tud ilyen konyhai okosságokat csinálni, de! Ha ingerült vagyok, akkor nem rajta töltöm ki, inkább nyelek egyet. Vagy ha csak úgy kiabálok, akkor mondom neki, hogy nem rád vagyok dühös, hanem a helyzetre. És segít megnyugodni. (Te is ezt tennéd.) De a barátnőd csak egy kis hülye csitri.

Sajnos ennek vége van, lesz. De késő bánat lesz neki … Ne hagyd magad hülyére venni, és inkább adj magadnak egy lehetőséget egy komolyabb nővel egy komolyabb kapcsolatra.

sok sikert.

Előző vagyok,

meg hát, azért lássuk be a kamionos élet, jó, hogy sok pénzt lehet keresni, de nem család központú. Szerintem, minden pasi csak akkor kezd el tervezni, gyűjtögetni, amikor már úgy érzi, hogy van értelme. Amíg nincs affinitása affelé,hogy na ez az a nő, akivel családot szeretnék, gyermekeket addig a férfinak nem igen jut eszébe. Amúgy felezitek a kiadásokat? Mert szerintem nem..