Egyes 30-as férfiaknak miért olyan nehéz elfogadni, ha a párjuk dolgozik, majd azután velük foglalkozik? Csak nekem furcsa, hogy manapság egyre több férfi nagyon ráérős a kölcsönös pénzügyi együttműködés helyett?

Probalom ertelmezni a kerdesedet... Ha jol ertem, megkerdöjelezed, hogy elfogadjak e a 30-as ferfiak, hogy parjuk dolgozik?

Ez talan meg nagyszüleink koraban volt szokas helyenkent, de napjainkban ezzel nem talalkoztam. Itt nem csak a penz szamit! En pl. örülök, hogy kedvesem olyat dolgozik, amit szeret (tanarneni es ök köztudottan nem milliomosok) es kielheti kreativitasat. Persze van helye az ö fizetesenek, de meglennenk nelküle is. Eszemben nem jutna, hogy feltekeny legyek a munkajara, hogy sokszor meg otthon is idöt es energiat fektet bele. Ilyenkor örülök, ha en is tehetek valamit erte es olykor (bevallom, azert nem tul gyakran, de egesz jol) fözök, vagy elintezem a mosast vagy ilyesmi.

Meg a nagyon tavoli ismerösi körböl sem tudok olyat, aki megfelelne a feltetelezesednek (meg, ha nem veszem figyelembe a korosztalyt sem). Nem lehet, hogy egy különösen exotikus peldanyt fogtal magadnak?

Nem nehéz elfogadni részemről, sőtt nekem is mindig a munka volt az első,aztán a szórakozás.

De van aki nagyívben leszarja a munkát, és hogy mindent pénzért adnak, és nyugodt szívvel eldöglik otthon kényelmesen.

Nem kell velük foglalkozni, az ő életük.

Kicsit fordítva ülsz a lovon kérdező... ha élőben nem értek valamit, akkor is inkább visszakérdezek, inkább, minthogy hülyeséget mondjak. Szerintem ez a kulturált kommunikáció alapszabálya.

És ha ennyien nem értik a kérdést, akkor nem biztos, hogy az olvasóban van a hiba...

Kedves kerdezö!

Igyekeztem normalisan valaszolni, habar erre nem reagaltal.

Igaz nem vagyok mervado, mert nem a magyar az anyanyelvem, de az, hogy nem csak nekem okozott fejtörest kerdesed megfejtese talan nem mindenki mas szellemi kepessegeit minösiti.