Nem keves kerdezo ker itt velemenyt serelmeirol, tobb valaszado viszont alpari modon lehulyezi az illetot, vajon miert?

Én is az utóbbit látom gyakrabban.

Én személy szerint senkit nem hülyézek le, de a kérdés feltevőkkel szemben gyakran vagyok Csernusabb a Csernusnál. :) Sok kérdés feltevő felvázol egy helyzetet, minden fél mondatából süt, hogy mi a megoldás, aztán a végére odabiggyeszt valami védhetetlen álláspontot, amivel próbálja megideológizálni, hogy miért csinálja a szöges ellentétét annak, mint ami ésszerű és normális lenne, majd erre felteszi a kérdést, hogy ti mit csinálnátok? Ha tényleg komoly a kérdés, akkor erre csak a sokkterápia az igazán hatásos, amikor az ember félmondatonként megmondja az ítéletet a helyzetről, rávilágítva, hogy 20 contra érv mellett mit sem ér egyetlen látszólag pro érv, pláne ha az megönbecsapáson alapul. Ezt sajnos néha hatékonyabb érzéketlenül tálalni, mint nagyon megértően, de nyilván ez nem jelenti azt, hogy bárkit le lehetne hülyézni, vagy megalázni.

Nem értek egyet azzal, hogy a másikat lenéző (pláne alpári) stílusban kellene kioktatni, amikor tanácsot kér, igyekszem mindig a lehető legkulturáltabban válaszolni, de azért nekem is nyílik a bicska néha a zsebemben, amikor olvasok néhány kérdést..

Fájdalmasan buta döntésekhez tudnak emberek ragaszkodni, foggal-körömmel ragaszkodnak rossz szituációkhoz és csak a kifogást keresik mindenre.. A vak is látja, hogy nem szorult beléjük sok ész és/vagy tartás, önbecsülés.

Ilyenkor lehet néha tényleg hatásosabb a sokkterápia, hátha kinyílik végre a szemük.

Két oldala van:

Egyesek irtó hülye kérdéseket írnak ki. Mármint süt az emberi butaság róluk.

Bizonyos válaszadók meg szintén intelligenciahiányban szenvednek, akik szénné oltják a kérdezőket. Lehet megmondani a tutit, de inkább vicces formában kéne. :)

Nálam 2 kérdésnél szokott előfordulni, hogy elgurul a gyógyszer, avagy a szokásosnál hevesebben reagálok. Az egyik amikor a szülők válnak és a gyereken megy a marakodás. A másik pedig a szerető-megcsalós téma. Az elsőben személyesen vagyok érintett, így ez igen fájó pontja életemnek. A másik pedig végigkísérte az életem a bölcsőtől a felnőtt koromig (és szerintem a koporsómig is) és nagyjából átlátom azt az (ön)pusztítást, amit a szerelem rózsás zászlaja alatt visz véghez.

Ettől függetlenül, ha egy kérdésen érzem, hogy a provokáció kedvéért íródott akkor már csak azért sem veszem fel a kesztyűt.