Mit mondhatnék a páromnak, hogy ne legyen sértődés a vége?

A párom egy nagyon okos ember,felnézek rá,tisztelem őt. Pszichologiat tanult,pedagógusokat "tanított".

Van egy 6 éves testvérem,aki néha kólát iszik, édességet,gyorskaját eszik. Nos, én megengedem neki,úgy gondolom,egye azt a gyerek,amit kíván. Másrészt,mi is ilyen nevelést kaptunk a 3 testvéremmel,a kisebbik tesónk sem lesz kivétel.

Szóval, a helyzet az,hogy amikor egyutt vagyunk az anyukammal és a kistestvéremmel,akkor folyton magyarázza a párom,hogy ez nem jó nevelés, a gyerek 40 évesen bottal fog járni,a sok kóla miatt, nem az van amit a gyerek akar,nem parancsolhat a felnőttnek,stb... Amikor megkérem,hogy fejezze be,mert attól,hogy ő ezt tanulta,az én anyukám nem fogja másképp nevelni a kistestvérem,akkor fellázad,hogy neki ne magyarázzak ő jobban tudja ezt hogy kell,foglalkozzak magammal,ne szóljak bele anyám dolgába.

Azt mondja,amiért anya ilyen liberális,a hugom nem fogja semmire vinni...

Mi mind ilyen nevelést kaptunk anyátol... Mindent megkaptunk,mert mindent előteremtett nekünk,ő Maga,egyedül. Azt ettünk,amit épp kívántunk. Oda mentünk,ahová akartunk... Nem azért,mert nem foglalkozott velünk,hanem azért,mert bízott bennünk. A barátnőimnek 8-9re hazakellett menni,szobafogság stb... Nálunk ilyen nem volt... Mindent megbeszéltünk és beszélünk mai napig. A barátnőim mindezek ellenére, csak a 8általánost végezték el, isznak,drogoznak,stb... Én nem voltam beszabályozva,mégsem drogoztam,ittam,buliztam. Ügyvédnek tanulok.A legnagyobb bűnöm,hogy 2 éves korom óta kólát iszok kólával,imádom a gyorskaját,az édességet. Nagyon jó gyerek vagyok mindazok ellenére,hogy anyukám "nyalta a seggem"... Mit mondhatnék a barátomnak? Nem bîrom már,az okoskodását.