Egy párkapcsolat, de két külön élet?

Négy éve ismerjük egymást, ebből három és fél éve vagyunk együtt. Elégé nehezen jöttünk össze: sok akadályt kellett le győznünk ( emberek, érzések, korkülönbség, társadalmi különbségek). Az egész kapcsolatunk olyan mint egy hullámvasút: vannak jobb időszakaink amikor nagyon jól megvagyunk és minden rendben van és rosszabbak amikor csak vitatkozunk és sok a nézeteltérés közöttûnk.

Mindeközben úgy élünk mint két független ember akik néha találkoznak. Mind a kettőnknek megvan a saját munkája ami leköt minket, a saját családja( az enyém messze él) ,baráti köre, a napi rutinja. Nem ismerem a gyerekkori barátait, a szüleinek nem mutatott be csak a nővérének. Az egész baráti köréből csak egy közös ismerösünket és a keresztlánya szüleit ismerem, De soha nem vitt el magával a keresztlánya lakására amikor ajándékozni ment. Éttermekben, kávézókban, játszóházakban találkoztam velük mindig. A belsőségesebb, otthoni találkozókra mindig a nővérével ment.

Ha megy valahová nagyobb útra ( országon belül) szinte soha nem visz magával, régebben könyörögtem de ma már meguntam és nem érdekel. Heti 2-3 alkalommal találkozunk másfél-két órára és a telefonon beszélünk a nap folyamán. De mind kettőnk éli a saját életét egymástól függetlenül. Ő jól érzi magát mindebben, de én egyedül érzem magam. Van egy párkapcsolatom de a barátnőmmel megyek nyaralni, a barátnőimmel csinálok programokat rendszeresen, magam intézek el mindent, ha bárhová kell mennem szinte mindig magam megyek ( évente 3-4 alkalommal elvisz de ilyenkor olyan neki mint ha a fogát húznák). Csak azt szokta mondani mennyire tetszik neki a megjelenésem, mint ha az egész kapcsolatunkat az tartaná össze.