Lehet élni valaki mellett boldogan? Mellette és nem vele.

14 éve vagyunk eggyütt,ebből 10 éve házasok. 2 gyerekünk van. 8 hónapja a férjem külföldre ment dolgozni,6-8 hetente tudott csak hazajárni. Nyilván ez is,a különélés is,a hirtelen rám szakadó minden itthoni teher, az ő "szabadságérzése", hogy munka után nincs felelősség csak az új barátokkal való együtt töltött idő... Ez mind mind hozzájárult a kapcsolatunk megromlásához. Már sajnos odáig jutottunk,hogy a válás is szóba került. Sosem volt az a szuperromantikus férj aki meglep bármivel is csak úgy. Sőt neki az sem tünt soha fel ha mondjuk vettünk egy közös ajit karácsonyra (tv..bármi) és én e mellé mindig vettem neki v.mi személyeset..ő pedig nekem soha semmit,hogy ez nekem mennyire fájt. A nőnapi..anyáknapi virágokról nem is beszélve. De nem balhéztam érte ( legfeljebb csendben megjegyeztem neki). Ennek oka pedig,hogy anyum velünk lakik és ő neki a veje az Isten. Tehát ha én bármi ilyesmit szóvá is tettem volna csak engem hurrognak le,hogy mit hisztizek..stb.

E miatt a férjemnek ez nem "tűnt fel", hogy ezek a dolgok nekem fájnak.

Aztán mikor kiköltözött és összebarátkozott az alatta lakó házaspárral teljesen megváltozott. Minden szabadidejét velük töltötte. Eljárkált velük mindenhová. Szombat esténként mikor végre lett volna időnk sokat skype-olni inkább velük volt és bulizgatott ( főztek,iszogattak a házban lakókkal). Tehát engem teljesen félredobott miattuk.. Nekem itthon voltak a gyerekek,heti 40-45 óra munka, háztartás... Nem volt időm barátnőkre,még egy kávéra sem beülni valahová a barátnőmmel. Ő pedig túlságosan élvezte, hogy újra "szabad", munka után nincs semmi dolga...sajnos szórta a pénzt rá nem jellemző módon,miközben sosem kérdezte meg,hogy azon felül amit hazaküldött nincs-e szükségünk több pénzre ( gyerekeknek ruha,cipő..stb). Túlságosan be akart ilkeszkedni abba a társaságba,ahol nincs gyerek,itthon nincs család, ház...stb...

5 hónap után (addig 2x volt itthon) kimentem hozzá 1 hétre. Én naiv,hogy pótoljuk a kiesett időt, kettesben legyünk,romantikázzunk..stb.. Erre ő minden szabad idejét vagy az említett házaspárral töltötte vagy 4esben együtt... Ott és akkor lett elegem mindenből. A nyakába zúdítottam a 14 év minden fájdalmát.

Állítólag ráeszmélt a hibáira,hogy mit éltem át miatta...mi az amit nem adott meg nekem amire mint nőnek szükségem lett volna. Nem anyagi dolgok. Szeretet,tördés,figyelem.

Fűt-fát megígért...én meg persze hittem neki. Hazajöttem és rá 6!! napra már meg is szegte az összes ígéretét. Nem részletezem mert holnapig is írhatnám... A lényeg,hogy sok olyan anyagi és figyelmes dolgott tett azért a házaspárért és velük amit nekem/velem soha!! És még hazudott is miattuk!!! Megesküdött a szerelmünkre,házasságunkra..mindenre miközben tudta,hogy hazudik csak azt nem tudta,hogy ezt én is tudom. De megmondtam neki...és a házasságunk az én részemről itt véget ért.. Minden szerelem,szeretet elszállt a bizalommal együtt. Azóta sem tudok neki megbocsátani, nem tudom elfelejteni... Én már akkor el akartam válni..de ő nem.. Most meg nem tudok... Mert már akkor megvolt a kinti albérlet 4ünknek,felmondás alatt voltam a munkahelyemen.

.oviba,suliba beiratva ott a gyerekek... Így menni "kell"..

A gyerekeket néztem,hogy mennyire hiányzik nekik apa,hogy ott talán jobb eséllyel indulnak neki az életnek...

Hogy én boldogtalanul fogok élni egy férfi mellett akiben nem tudok bízni..az nem számít..ha őket nézem..

Mert sajnos nem sok mindenben változott a férjem. Az igaz,hogy szinte minimálisra csökkentette az ottaniakkal töltött szabadidőt ( amit én nem kértem,csak azt,hogy a szombat estét,éjszakát velem töltse még ha csak skype-on keresztül is). Spórol,sok mindent elintézett amit kértem..stb. Tehát változott...de pl.az irántam lévő figyelmessége nem... Tudom..nem lehet egyszerre mindenben és ezt ne is várjam..de belefáradtam a várakozásba... Itt állunk a kiköltözés előtt,2 hete itthon van szabin..de olyanok vagyunk mint 2 idegen.. Beszélünk amiről muszáj..de ennyi.. Csak egymás mellett élünk.. Nem beszélgetünk, nem érünk egymáshoz..szinte soha..