Ti hogyan mondanátok meg neki? Illetve hogy esne nektek, ha ezt mondaná a párotok?

Na nekem jó az alakom nagyon, és szerintem nincs gond azzal, ha valaki 10 kgt hízik. Azzal van gond, hogy te jelezted, hogy számodra így már nem lesz vonzó, őt meg nem érdekli. Ha fontosabb neki a 10kgnyi plusz kaja, mint te, akkor szakítsatok.

Én megmondanám nyíltan, hogy ha felszed 6 kgt, akkor nem lesz több szex, mert nem fog rá felállni. Ez van, arról senki nem tehet, hogy mit tart vonzónak.

Csak gondoljunk bele abba, hogy esetleg 3 centisre vágatja a haját a régi félméteres helyett. Egészen megváltozik tőle az arca, más vonásait emeli ki az új frizura. Simán lehet ez is szakítóok, ha így nem találod vonzónak.

Mielőtt meghízik mondd el neki nyíltan, hogy mit gondolsz.

24/L

Én már jó sok éve együtt vagyok a párommal. De engem nem zavarna pár kiló hízás rajta. A súlygyarapodás-vesztés előfordul. Főleg nála, mert küzdő sportol. De amíg a plusz kiló mellett is tud velem túrázni, bicajozni, teniszezni, gyakorolni a mérkőzésekre, teljes értékű ember lenni, addig nem zavarna. Ha súlygyarapodás lelki vagy testi okok miatt van, akkor pedig mellette állnék, és segítenék neki visszavenni az élete fölött a kontrollt.

(Ha pl a barátnődnél nem volt jellemző, hogy mindennap lenyom egy édességet, akkor nem lehet, hogy mondjuk édesség=boldogság, tehát mondjuk szorong kinn egyedül?)

Sosem tudtam megérteni azokat, akik itt nyüszítenek pár kilón, mert nem esztétikus... szerintem az esztétika itt az utolsó, aminek számítania kellene. Ha a párom hízik, és látványosan, annak oka van, és jobban aggódok a háttérben álló dolgokért, mint azon szenvedjek, hogy nem fogok rá benedvesedni. Ez utóbbi egy felületi dolog, amit tök érthető, ha az ember, nem társat tart maga mellett, hanem szexpartnert.

Ennyi év után én már eljutottam oda, hogy érje bármi a páromat, veszítse el a végtagját, égjen le a fél arca, hulljon ki a haja, vagy szedjen fel pár kilót, én akkor is szeretem, rohadjak meg!

És normál esetben én úgy vettem észre magamon, hogy szeretetnek ilyen a természete. Én a csonka emberi testrészekről irtóztam világ életemben. Még a fejem is elfordítottam, ha megláttam egy láb nélküli embert vagy egy csonka kezűt. Amíg az élet egy kislányt az utamba nem sodort, akinek már magzatkorától nem fejlődött ki a keze. Mikor először megölet azt hittem elájulok, olyan mértékű undor volt bennem a csonka testrésze iránt. És ma már nem tudom őt, nem nagyszerűnek látni. Nem undorodom tőle. Szeretem és bármikor szívesen társasozok, főzők vagy focizok vele. Nem félek az érintésétől. Mert megszerettem. Mert szeretem és elfogadom őt.

Szóval szerintem ha az ember igazán szeret valakit, akkor elfogadja. Nemcsak a nagyszerűségét, hanem magát az embert. A gyarlóságával, halandóságával, a változásaival. Azért vagyunk egymás mellett és osszuk meg az életünket egymással, mert nagyszerű embernek tartom, mert tudom hogy nincs még egy olyan mint ő. Épp ezért ha megzuhan, akkor ott vagyok mellette mint támasz. Nem visszafogni akarom, és ítélkezni felette, mert nem a bírája vagyok. Segíteni akarok neki, hogy jobb legyen, hogy fejlődjön. Ha visszafejlődik valamiben akkor pedig azon lennék, hogy megtalálja megint önmagát. A harmóniát, az egyensúlyt.

Én a te esetedben úgy látom, hogy ez kapcsolat, felületi. Nem mély, megreked a felszínnél. Ami nem baj önmagában, amíg tudatában vagy ennek. Mert a szeretett önzetlen, támogató, ítélet nélküli, nem keresi a maga hasznát, mert "A szeretet soha el nem fogy".

"Ha a párom hízik, és látványosan, annak oka van, és jobban aggódok a háttérben álló dolgokért..."

Épp itt van a kutya elásva! Ha az ok csupán a nemtörődömség és az igénytelenség, akkor azt szerintem NEM kell, sőt, nem is szabad elfogadni! Ha valami mély lelki ok van, akkor nyilván próbál az ember segíteni, türelemmel és megértéssel. De ha nincs ilyen, akkor arról van szó, hogy a hízó partner tojik a párja fejére. Nem akar neki tetszeni, nem veszteget rá annyi energiát, hogy örömet okozzon neki. Ő nem tesz hozzá a kapcsolathoz ennyit, az elfogadást viszont elvárja. Nem önzőség ez? Az önzést, nemtörődömséget, akaratgyengeséget miért kellene elfogadni?

(És itt megint tegyünk különbséget a jelen eset és aközött, amikor 20 év házasság alatt szökik fel pár kiló)

A szeretetről írt dolgok nagyon szépek és igazak. A szülői, gyermeki, emberbaráti szeretet ilyen. De egy férfi-nő kapcsolathoz a szeretet nem elég. Illetve, ha plátói módon akarnak együtt élni, akkor elég.

Bár, mondjuk én a gyerekemet sem nézném karba tett kézzel, ha hízásnak indulna, hanem szólnék neki, hogy vigyázzon, és mindent megtennék, hogy segítsem abban, hogy egészséges maradjon.

Nem abban mutatkozik meg a szeretet, ha végignézzük, ahogy valaki komoly következményekkel járó állapotba sodorja magát.

Ezzel az erővel fogadjuk el azt is, ha az általunk szeretett ember drogozik? Annak ugyan gyorsabban és látványosabban van meg az eredménye, de a hízás is meghozza az eredményt lassan, de biztosan.

Túl sok az a drámázás, egy egyhetes kapcsolatban nem várhatsz el semmit, az meg tökre világos, hogy nem egy a világotok.

A dolog többi oldaláról is van határozott véleményem, de az nem érdekes a kérdésed szempontjából.