Kérlek, mondjátok el a véleményeteket. Mégis mit jelentene számotokra ha egy párkapcsoaltban az a személy aki a legfontosabb számodra a szemedbe hazudna, miközben te végig tisztában vagy vele, hogy ezt teszi?

Viszonylag hosszú történet lesz, elnézést kérek mindenkitől.

2 éve élek egy boldog párkapcsolatban, csak az után jöttünk össze hogy mindketten kellőképp ismertük a másikat (kb. fél év ismeretség után) és egy kedves, helyes, odaadó és rendes embernek ismertem meg (kinézetre és belsőre is 100%-ban az esetem volt)és soha egyetlen pillanatig sem feltételeztem volna róla hogy képes lenne nekem hazudni, megcsalni vagy bármilyen hasonlóan aljas módon bánni velem.

És így 2 év után mégis megtörtént.

Iskolai kiránduláson voltunk egy európai nagyvárosban, éjjel természetesen elindultunk felfedezni a belváros bárjait. Nagyon jól elvoltunk az összes ismerősünkkel is jól szórakoztunk. Az utolsó bárban összeismerkedtünk néhány külföldi sráccal. Én és Ő beszéltünk legjobban angolul szóval dumáltunk velük és söröztünk. Amikor már az utcán a szállásunk felé indultunk még elkísértek minket egy darabon. Ez alatt a séta alatt egyikükkel feltűnően sokat beszélt a párom, de ilyet csak nem szólok meg, hiszen ismerkedtünk csak. Akkor kezdett gyanússá válni amikor megadta neki az Instagram profilját.

Másnap indultunk haza, és reggel azt mondta nekem hogy írt neki a srác hogy mi a neve facebookon. Még ez is rendben volt.

A buszon nekem volt mobilnetem, neki nem így odaadtam hogy arról felmehessen esetleg ha meg akar nézni valamit. Miután megérkeztünk hazamentem de csak másnap este vettem észre hogy bejelentkezve maradt a messengerre, ezt is úgy hogy a srác képe ugrott ki mivel irogattak.

Soha nem voltam passzív-agresszív vagy esetleg irányító és elnyomó típus, de őszintén kérdem melyikőtök nem nyitotta volna meg az üzenetet ha ezt látja ?

Így hát rámentem, és bár ne tettem volna. A párom vette fel facebookon, pedig azt mondta nekem hogy a srác jelölte be, valamint olyan dolgokat írt neki (a srácnak) amik nem igazán férnek bele az "ismerkedés" fogalmába: Gyönyörű mosolyod van, helyes és jól kinéző fiú vagy, kedvellek, innék veled egy italt.... és hasonlók.

Másnap nem tudtam mit tegyek, el akartam neki mondani hogy láttam és hogy miért tette ezt, de nem tudtam.

Megpróbáltam megkérni hogy mutassa meg a messengerét mert szeretnék megmutatni rajta valamit (ez mellesleg igaz is volt, nem a beszélgetésükre akartam közvetlenül rámenni, hanem egy komplett másik dologra) de teljesen ideges lett és kiabált hogy ne nyúljak a telefonjához (régebben soha nem volt gond ilyesmi) amikor pedig megkérdeztem hogy esetleg rejteget-e valamit vagy nem kéne valamit látnom védekezésképp felhozta hogy biztos nem bízok benne és hogy miket gondolok róla, kiknek irogat Ő.... majd egy rövidebb veszekedés után odajött és azt mondta, egyenest a szemembe, miközben mosolygott: " Soha nem hazudnék neked és nincs semmi rejtegetni valóm csak a barátnőmmel irogatok akit jobban megismertem a kiránduláson " ...

Ott és akkor megsemmisültem, egy olyan érzés tűnt el amit sziklaszilárdnak éreztem... nem tudtam mit mondani, de persze ő nem értette miért vagyok ilyen.

Az ember akit a legközelebb engedtem magamhoz és két éven keresztül megadtam volna vagy meg is adtam neki bármit, elém áll és a szemembe hazudik miközben a aljasság mosolya mögé rejti valódi gondolatait.

Csak hazamentem mintha minden rendben lett volna és lefeküdtem pár óra múlva hallom hogy pittyeg a telefon, elfejetettem kilépni a fiókjából... újra a sráccal írt... már nem nyitottam meg, nem voltam rá kíváncsi, elég volt látnom a megjelenő buborékokban lévő szöveget hogy tudjam ugyanolyan hangnemben ír neki ugyanolyan dolgokat.... nekem pedig azt mondja csak velem beszél most.

Itt tartok most, összetörten, tanácstalanul, elveszve.

Tudom hogy ez nem egy fórum, reddit vagy hasonló. De ha eljutottál idáig akkor köszönöm neked, hogy elolvastad ezt az egészet, muszáj volt kiírnom magamból... kérlek csak akkor írj bármit ha kultúráltan és tapintatosan tudod megtenni... köszönöm előre is.