Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Elmúlt, kiszeretett a férjem...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Elmúlt, kiszeretett a férjem belőlem?

Figyelt kérdés

8 éve vagyunk együtt. 2 gyerekünk van, fiatal és laza pár vagyunk. A gyerekek tervezve voltak, mindketten nagyon örültünk nekik, egy beteljesedés volt. Férjem a mai napig imádja őket és lehetőségeinkhez képest igyekszik (szünk ) is megadni mindent nekik.

A probléma az, hogy egy ideje úgy érzem a férjem egyszerűen eltávolodott tőlem.

Persze tudom, hogy a gyerekek kicsik és az időt be kell osztani, jól meg kell tervezni akár egy reggeli kávézást is, de mégis megriaszt, hogy elmúlt szinte teljesen részéről a sima "megölelem", "odabújok", pusztán érintésből, simogatásból álló testi kontaktus, amit felváltott a nyers szex. Ha van egy szabad fél óránk, egyből nekem áll, hogy szexeljünk, ami ugyancsak kb 10 percig tart.

Nincs benne érzés, se előtte, se utána. Ez viszont megijeszt, mert korábban nem ilyen volt.

Rendben, megértem, hogy nincs idő 1 órás "hülye" ölelgetésre az együttlét előtt. De az hiányzik, ami régen volt, mint mikor elment mellettem, pl. megsimogatta az arcom vagy magához ölelt, nem pedig nekem szegezte a kijelentést a leg lehetetlenebb pillanatban, hogy du*junk.

Én elutasítom őt, taszit.. olyan, mintha egy másik ember volna, nem ismerek rá. Persze ezt ő zokon veszi és elkezdi a fejemhez vagdosni finoman, hogy "már megszoktam."

Ami azért esik rosszul, mert igyekszem a gyerekeket ellátni, a háztartást, mindig minden rendben van, és olykor csak jólesne egy ölelés, amiből indulhatna bármi, de ez nincs. Csak a "parancs", hogy MOST du*junk.

A másik ami megriaszt, hogy akárhányszor látunk valami bulival kapcsolatos esemény, látom rajta, hogy nagyon menne.. Már felajánlottam, hogy menjen nyugodtan, de nem akar.. ilyenkor elkezd a fiatal éveiről beszélni, hogy mekkora nőcsábász, casanova és nagymenő volt, de hogy ez már elmúlt. Ilynkor látom rajta, hogy tényleg megtöri a tudat, hogy ez az időszak elmúlt.

Aztán vannak olyan pillanatok, mikor a semmiből jön egy sugallat neki és elkezd kötözködni és fitogtatni kezdi, hogy ő jobban csinál sok dolgot, mint én. (ezek egyenesen ledöbbentenek és őszintén szülva egészen a sírásig jutok, amin ő kb vigyorog, hogy "csak viccelt, ne csináljam már").

Előfordult már olyan is az utóbbi alkalommal, hogy belázasodtam és semmit az égvilágon nem segített, aminek hangot is adtam, hogy nagyon rosszul esett. Ez megint azért furcsa, mert nálunk ez nem volt szokás, "cserben hagyni" a másikat. Ápoljuk egymást, ha a szükség úgy hozza.

Alapból ő egy jó apa és jó férj, de olykor (és sajnos egyre többször) vannak ilyen hullámai.

Nem tudom mi történt vele... velünk.

Nagyon elszomorít, de az utóbbi hetekben már az is felmerült bennem, hogy talán mégsem vagyunk jó páros, mégsem egyfelé visz az utunk, mint ahogy azt korábban annyira biztosan éreztem, mégsem tudom megütni az ő "nagyszerű" mércéjét, mint hittem. :(

Nem tudom mi volna a jó. Próbáltam már beszélni vele erről,de nem igazán veszi komolyan.

Nem tudom mit tegyek... Mi a megoldás?



2016. júl. 18. 06:27
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
A legcélravezetőbb az lenne ha ezt a kérdést, így ahogy van megmutatnád neki.
2016. júl. 18. 06:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 A kérdező kommentje:
Előfordult párszor, hogy konkrétan így elmondtam neki mindent. De csak hallgatott, semmit nem szólt.
2016. júl. 18. 06:41
 3/13 anonim ***** válasza:

hány éves a párod? mert lehet életközépválság is: szembesül a felelősséggel, h. családfenntartó és családapa, és férj, már nincsenek bulizások, hódítások...

egy férfinak szinte miden életszakaszban fontos, h. férfinak érezze magát: a fokozott szexuális igény, ami mára a közösülésre redukálódott, és kikopott belőle a romantika, arra utalhat, hogy neki most fontos, hogy "bikának" érezze magát, a sóvárgó pillantások a bulikkal kapcsolatban pedig az elveszett szabadságvágyat jelenthetik... nem ugyanaz elmenni házasként egy görbe estére, mint család nélkül, szabadon és gondtalanul élni... lehet, h. a párod mégsem volt teljesen érett a családalapításra, lehet, h. hiányzik neki egy új szerelem, új impulzusok... remélem, nem csal meg téged, most még időben vagy, h. tégy valamit, párterápiát javaslok.

2016. júl. 18. 08:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim ***** válasza:
0%

"Én elutasítom őt, taszit.. olyan, mintha egy másik ember volna, nem ismerek rá."


ez lemaradt: szexmegvonással NE büntesd, ha még mindig szereted, mert szinte biztos lehetsz benne, h. innentől jön a megcsalás rész, ha tőled nem kapja meg a szexet, majd megkapja mástól...

sajnos, a pasik így működnek, az a rohadt szex mindig...

míg mi, nők csak akkor tudunk lefeküdni velük, ha érzelmileg is minden oké, náluk ez egy kommunikációs kód is egyben, nemcsak biológiai szükséglet.

2016. júl. 18. 08:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 anonim ***** válasza:

Azt mondják a 7. év a kritikus - nálatok biztosan.

lehet, ő túl korán volt még a házassághoz.

Ez a cserbenhagyás dolog viszont nagyon visszataszító a részéről. Az meg baj, hogy nem lehet vele erről beszélni.

Így még valami párkapcsolati tanácsadás is kiesik.

valahogy arra kellene rávezetni, hogy a gyerekeknek EZ a család kell!

2016. júl. 18. 08:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 anonim ***** válasza:

Nagyon gyerekes hozzáállás ez a párod részéről, hogy még megbeszélni se beszéli meg veled, hogy mi ütött belé vagy miért viselkedik így mostanában.

Pedig ezt csak úgy lehet megoldani,hogy leültök és felnőtt higgadt fejjel megbeszélitek.

Minél előbb tisztázni kellene mert előbb-utóbb te is megunod és jönnek a veszekedések ami nektek se de főleg a gyerekeknek nem lesz jó.

2016. júl. 18. 09:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 A kérdező kommentje:

8:45-ös.. Én nem büntetem őt.. Ez nem büntetés, hanem egyszerűen hiányzik az amilyen régen volt, hogy mikor elment mellettem megölelgetett minden "hátsó szándék" nélkül.

Nyilván vannak együttléteink, én kifejezetten azt utasítom el, mikor kategórikusan kijelenti, hogy MOST legyen szex.

Vagy ha egyéb vulgáris módon közli azt, hogy "igényei" vannak.

Ami nem probléma.. nem az a probléma, hogy igényei vannak, hanem az, hogy én ilyenkor csak egy eszköznek érzem magam. Egy darab húsnak.

2016. júl. 18. 10:51
 8/13 A kérdező kommentje:

8:40-es 31 éves a férjem. Előfordult már párszor, hogy mérgemben hozzávágtam, hogy nem vagyok elég jó neki, keressen egy olyan nőt, aki non stop szét tudja tenni a lábát, akármennyire fáradt, beteg, kedvetlen.

Olyankor megjegyzi, hogy én nem értem meg őt.hogy nem konkrétan ez a lényeg.

Nem gondolom, hogy megcsalna, mindezek ellenére is megbízom benne (persze lehet, rosszul teszem).

2016. júl. 18. 10:55
 9/13 anonim ***** válasza:
57%
....és ha te kezdeményeznél este amikor már alszanak a gyerekek?....akkor indulhatna úgy az egész ahogy te szeretnéd..és egy jó békülős szex után nagyon sok mindent meg lehet beszélni. Mondd el,mit és hogy szeretnél,mi az ami hianyzik,és hogy neki mik a problémái.Mi 10 éves házasok vagyunk,2 gyerekünk van,nálunk is voltak mélypontok,szerencsére eddig mindent meg tudtunk beszélni.
2016. júl. 18. 18:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 A kérdező kommentje:

Utolsó, Nem ez a lényeg... hanem az, hogy lehet, hogy ez a hozzáállás nem zavarna, ha lenne értelmes megnyilvánulása felém úgy általában.

Tehát tudnám, hogy ha van rá lehetősége akkor pl nem a gép előtt játszana, hanem beszélgetnénk... ha készülődünk valahova, és mellé állok, megsimogatná az arcom, v csak szimplán megpuszilna/csókolna, ahogy régen is.

Azt hiszem sokan félreértettétek amit írtam.

Nekem ezek a gesztusok hiányoznak, amik elmúltak. És megmaradt a nyers "parancsszavas" szex, és ha csak ez van, ez így már nem jó.

Nyilván nem várom el, hogy mielőtt együtt vagyunk mindig elvigyen gyertyafényes vacsira, mintha az első randink lenne.

Csak több figyelmet és finomságot szeretnék, ami eddig volt, de most már nincs.

Az egész hetünk úgy zajlik le, hogy ő reggeltől kb késő délutánig olykor estig dolgozik, hazajön, elvan a gyerekekkel egy kicsit. Gépezik egy sort (amiért eddig nem szóltam, mert azt gondoltam neki is jár a kikapcsolódás a munka után).

És akkor jön a parancs... "Na, lesz valami?" , " Ne szivass, na gyerünk..!"

Nem segít pl a fürdetésben, nem segít be semmiben, hogy pl. haladjunk. Mindent csak akkor csinál, ha megkérem, de akkorse mindig szívesen.

Én egész nap itthon vagyok, csak annyira megyek el, míg a gyerekekkel kimozdulok sétálni egy kört. Korábban ő ezt ugyanilyen munkának vette, mint a sajátját, de a 2. gyerekünk születése óta azt érzem, hogy "nekem könnyebb itthon a dolgom". (pedig hozzátenném, hogy én javasoltam, hogy az első gyerek születése után visszamegyek dolgozni pár évet, h neki is könnyebb legyen, de elvetette)..

Párszor már beszéltünk is erről, mondtam neki, hogy jöjjön, csinálja ő az egész háztartást, gyereknevelést, stb amire az volt a válasz, hogy "ő simán be tudná osztani az idejét úgy, hogy még pihenni is tudna". Evvel akaszt ki.. h állandóan azt fitogtatja, hogy ő tökéletes időmester és minden én meg egy szerencsétlenség vagyok, hogy nap végére elfáradok. (ezt így nem mondja ki, de ahogy megfogalmazza, elkeserít).

Tehát ez van, belefáradtam ebbe az egészbe. Nem tudok felérni az ő tökéletességéhez. :(

2016. júl. 19. 08:12
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!