Mire vár? Mitől fél?

Nem fél szerintem, csak neki így kényelmes. Nem akar változtatni. Pedig igazad van, lakva lehet a másikat megismerni.

Neki valamiért ez a kényelmesebb és ha alapból elzárkózik már az összeköltözéstől, nem hinném, hogy készen áll a családalapításra.

harminc fölött mire vársz?

főleg ha családot akarsz, akár esküvőt is. akkor mi lesz? vársz még évet hogy összecuccoljatok? leszel 35. mire megkér 37, elvesz 38, szülsz 40. nem hiszem, hogy ezt akarod.

sztem kényelmes neki otthon! és ha nem is tudtok együttélni?!

leülsz vele, megmondod, hogy össze akarsz költözni és elmondod az indokaidat, megmondod hogy a félelem nem lehet akadály és próbáljátok meg.

ha nemet mond, akkor nincs mire várnod, mert félni fog 2-5 év múlva is és megrekedsz

1-es vagyok.. Hogy lehet kimozdítani? Sehogy... ha ő maga nem akar változtatni, te hiába teszel bármit is, hiába.

Ha egy ilyen alapvető mérföldkőnél már mások a nézeteitek, mit vársz tőle a későbbiekben?

Vagy esetleg nagy nehezen elszánja magát az összeköltözésre, aztán megint egy újabb harc a házasság miatt.. vagy a gyerektémában.. mert ő még "nincs kész", vagy " jól megvagyunk még ketten,nem?" ...

Ha te tényleg meg akarsz állapodni, akkor lépj tovább.

30+ anya

szerintem se lehet ezt nagyon kimozdítani! megmondta a választ, csak lehet nem figyeltél eléggé... ha jobban mondogatod neki, még lehet ő fog kidobni,mert azt hiszed nyúzod őt és sietteted.

Gondolj a jövődre.

30 felett tényleg sok a 3 év, amit hezitálással töltött- a "még nem" pedig nem egy korrekt, normális válasz.

Egyébként ha megkérdezed, hogy "Pisti, mi kellene neked ahhoz (milyen feltételnek kellene teljesülnie), hogy összeköltözzünk a közeljövőben (konrtéan mondjuk 3 vagy 6 hónapon belül)?"- akkor erre mit válaszolna?

Feltetted már neki ezt a kérdést?

Nem írtál a körülményeitekről, pedig lehet, hogy valami ilyen triviális okban keresendő (és az ehhez való "furcsa" viszonyulásában)

Jelenleg ki hol és hogyan lakik?

Olyanokra gondolok, hogy pl.:

- neked van saját lakásod, ő albérletben lakik és a költözéssel a rosszul értelmezett férfiasságát látná sérülni vagy tart attól, hogy az első vita hevében a fejéhez vágnád az "ez az én házam, te itt vendég vagy" kártyát

- igen valószínűtlen, de lehet, hogy van egy pl. 5 éves bérleti szerződése, amit ha felbont idő előtt, akkor a maradék irődre járó bérleti díjat is ki kell fizetnie

- esetleg szolgálati lakásban él, amit nem akar feladni

-szülőkkel él és ha költözne, a szülei nem bírnák fenntartani az ingatlant- vagy hitelekkel halmozott és a törlesztőrészlet fizetése mellett nem bírna a közös háztartásotokba is arányosan fizetni

- egyéb tartozásai, kötelezettségei vannak (pl. idős szülő ápolása, tartási szerződés személyes közreműködési kötelezettséggel, bármi)

- esetleg volt előző kapcsolata/házassága, ahonnan vannak gyermekei és emiatt lebegteti a kapcsolatot veled, mert (szerintem tévesen) attól tart, hogy a veled való összeköltözéssel, vagyonközösséggel, együtt töltött idővel "kisemmizi" az "elhagyott" gyermekeit?

-valamilyen nagy lelki teher, szörnyű családi példa okozza a döntésképtelenségét (ez a legnehezebb dió a felsorolásból)

Ezeket már végigbeszéltétek közösen? (hátha tényleg valami ilyen, könnyen orvosolható dolog áll a háttérben)

Ha nem és a férfi is 30+ (az ő életkorát ugyan nem írtad, de ha 30 feletti és évek óta együtt vagytok), akkor már időszerű lenne valóban egy magasabb szintre lépni.

Mikor, hogyan szoktatok beszélni a kapcsolatotokról, jövőtökről? Neki mi a jövőképe? Szerepesz benne? Akar egyáltalán családot (feleséget vagy élettársat, gyerekeket, közös otthont stb.)? 3 év alatt erről ilyenéletkorban egyszerűen már MUSZÁJ őszintén és nyíltan beszélni és akkor sincs gond, ha nem egyeznek a felek elvárásai, csak legyen tiszta és nyílt kommunikáció.

Kezdeményezheted te is. Ha ilyen kétségeid vannak, akkor a saját érdekedben mielőbb.

Nyilván neki megfelel a jelenlegi helyzet, neked meg nem, akkor neked kell lépni/kezdeményezni.

Minden jót:

39N

Igazabol ket dolgot tehetsz szerintem (de az elottem szolok ezt mar nagyjabol leirtak)

- leulsz es megbeszeled vele, hogy te most mar szeretnel csaladot, gyereket, es szeretnel tisztan latni, hogy ez vele vagy nelkule valosulna-e meg. Ha eszbekap, ok. A masik lehetoseg, hogy elhagy, Te pedig kereshetsz valakit akivel osszekoltozhetsz es csaladot alapithatsz.

- maradtok ebben a langyosvizben, meg egy par evig. O ugysem valtoztat, majd vagy elhagy mert megismert egy fiatalabbat, vagy neked lesz eleged, es az elso pontban leirt forgatokonyv megismetlodik. Csalad, gyerek igy sem lesz, kereshetsz uj pasit, csak immar par evvel idosebben. Akkor melyik a nyerobb felallas?

Azert irom, mert :

-29 voltam mikor szakitottunk a volegenyemmel. Kaptam egy lehetoseget kulfoldon, o meg nem tamogatott ebben. Valamint 40 evesen is a mamahotelben lakott, ahonnan nem akart elmenni (most 46 es meg mindig mamahotel...)

- 30 evesen szakitottunk az elettarsammal. O sem volt hajlando elkotelezodni.

- 32 voltam mikor a kovetkezo elettarsam elhagyott, egy beszelgetes utan, hogy o megsem akar csaladot, gyereket. Nagyon a padlon voltam, azt hittem nekem itt a vege.

- harom honapra ra megismertem a ferjemet. 34 multam mikor osszehazasodtunk, 36 mikor szuletett a gyerekunk. Most vagyok 38. Az elso perctol tudtuk, hogy egymast akarjuk es mit szeretnenk egymastol. O 3 evvel fiatalabb (29 volt mikor megismertem). Az osszes tobbi pasi 4-8 evvel volt nalam idosebb.

Szoval : ne felj hogy egyedul maradsz szerintem, inkabb add meg magadnak a lehetoseget hogy megvalosithasd az almaidat.