Az egyik fél társasági ember, a másik otthonülős. Működhet így egy kapcsolat?

Nem szivesen mondok ilyet, de ennek hosszu tavon nem lesz ertelme. Foleg, ha a srac nem akar valtozni.

Az egesznek az lenne a vege, hogy te elhanyagoltnak erzed magad es sulyos lelki es onbizalmi seruleseket szerzel.

Probald megbeszelni vele, de ha egyaltalan nem hajlando valtoztatni az eletstilusan akkor nem erdemes egy (hosszu tavon mindenkepp) rossz kapcsolatban maradni.

Nekem is hasonló volt, és nem.

Illetve szerintem az sem segítene, ha te bulizósabb lennél, és eljárnál vele bulizni. Az ilyen emberek pont azért élvezik a bulizást, mert szabadnak érezhetik magukat, és úgy érzik, övék az éjszaka, bármit megtehetnék.

Egy barátnő csak kötöttség lenne nekik...

Utána persze hazamennek, és elvannak,de utána ismét le van sz*rva.

Exem is pont ilyen volt, 2 és fél hónapig bírtuk.

20/L

Ha tudnak kompromisszumot kötni, idomulni egymáshoz, akkor működhet, ha nem, akkor nem érdemes folytatni.

Az ember alap esetben lassan, de képes változni, és tágítani a komfortzónáját. Szélsőségesnek látszó változás csak akkor következik be, ha vagy az addigi élete nem a valódi komfortzónája volt, és kényszer hatására élt úgy (így jártam én), vagy az új helyzet egy olyan kényszerhelyzet, amihez alkalmazkodnia kell, vagy alkalmazkodni akar, de hosszú távon csak akkor megy a változás, ha abban is jól érzi magát, tartós sikerélménye van, különben visszahuppan idővel a saját komfortzónájába.

Szóval erre a kérdésre nem lehet egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni.

en csendes vagyok, megis szeretek tarsasagba jarni.

szerintem az a kerdes, hogy amig o szorakozik, nem erzed-e azt, hogy lemaradsz valamirol? hogy vele tortennek dolgok? es o nem talal majd unalmasnak, ha nincs mirol beszelned, hogy mi tortent veled?