Méltatlan kapcsolat?

Ez nem kapcsolat.

"örültem, hogy végre jött az életembe egy társ... " - hát tévedtél, elmész, hogy kielégüljön, aztán hazakullogsz.

Ne az öngyilkosságra gondolj, egy rendes pasira inkább.

Ehhez meg ne kullogj, se oda, se vissza.

1. a saját életedért te vagy a felelős, úgy alakítod, ahogy akarod

2. zsák a foltját mindig megtalálja!

3. miért vagy benne egy olyan sz..r kapcsolatban, ahol semmire vesznek téged?

4. kezdj el önismerettel, önfejlesztéssel foglalkozni, a most kilátástalannak tűnő helyzetből csak ezzel fogsz tudni kilábalni!

5. mindenki csak azt kapja vissza az élettől, amit adott!

6. egyetlen állandó a változás maga!

7. ajánlom figyelmedbe a békés harcos útja, louise l. hay, szabó péter és brian tracy motivációs előadók hanganyagjait

sok sikert és kitartást életed jobbá tételéhez!

minden csak rajtad múlik! KEZD EL MOST!!

Bár nagyon erősen fogalmaznak, az előttem szólóknak mégis igaza van. Nehéz helyzetben vagy, de ha egy kicsit megpróbálnád összeszedni a gondolataidat és elképzeled, hogy milyen jövőt szeretnél, pluszban melléképzeled a jelenlegi párod, biztosan nem egyeznek a dolgok. Hidd el, jobb átmenetileg egy kicsit egyedül lenni és megadni magadnak az esélyt a boldogságra, mint benne maradni a jelenlegi helyzetben, ami semmi boldogságot nem ad számodra. Az is lehet, hogy a párod érzi, hogy kapaszkodsz belé a szeretethiány miatt és csak sajnálatból van veled.

Voltam hasonló helyzetben, nem is olyan régen, de nem bántam meg, hogy a szakítás mellett döntöttem, pedig iszonyú nehéz volt.

Add meg magadnak az esélyt egy boldogabb jövőre!

35/N

Nem ítélkezem, mert voltam ilyen helyzetben. Volt ilyen kapcsolatom is sajnos, sok évvel ezelőtt.

Utólag úgy látom, hogy az akkori lelkiállapotomban és önbecsülésemmel azt gondoltam, hogy nekem ennyi jár...

Most már másképp látom. Megszakítottam a méltatlan kapcsolatot, és elkezdtem dolgozni magamon. Felépítettem az életem, szert tettem olyan időtöltésekre, barátokra, amikben és akikben örömet leltem.

Elmentem pszichológushoz, akinek a segítésével kijöttem a depresszióból és az önmegsemmisítő gondolatokból, feldolgoztam a problémáimat, szert tettem egy jóval erősebb önértékelésre.

Két évig NEM ismerkedtem egyáltalán, mert beláttam, hogy amíg én nem vagyok rendben, addig csak szánalmasnál szánalmasabb kapcsolatokat vonzok be.

Két év után lelkileg egészségesen, egészséges önbizalommal kezdtem ismerkedni. Már nem akartam rossz kapcsolatot, nem ugrottam bele bármibe.

Nem kellett sokáig ismerkedni: megtaláltam a társam, aki minden elképzelésemet felülmúlta. Amellett, hogy intelligens, művelt, céltudatos férfi, nagyon figyelmes, tisztelettudó velem. Szó szerint a tenyerén hordoz (de nem rendeli alá magát nekem). Már együtt élünk.

Ahhoz, hogy jó kapcsolatom legyen, először saját magam kellett rendbe hozni. Nekem egyedül nem ment, csak szakember segítségével. Ha visszamennék az időben, most is így döntenék. Pedig én akkor csak az üresség érzésétől és az öngyilkossági késztetésemtől szerettem volna megszabadulni, ehhez képest azonban 180 fokos fordulatot vett az életem.