Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez most annak a jele, hogy nem szeret úgy már, vagy csak a megszokásé?
Több, mint két éve vagyunk együtt, nagyon szuper volt minden, továbbra is megegyezik az életről alkotott képünk, ugyanazt akarjuk stb. Viszont mintha megváltozott volna a régi időkhöz képest. Úgy értve, hogy régebben elvitt meglepetés kirándulásokra, most meg beszéltük, hogy elmegyünk 4en(egy másik párral) egy közeli tóhoz,mivel már havazott és nagyon szép lehet. El is terveztem, hogy milyen jó lesz, fogok fotózni(ez a hobbim) és magunknak is készitek karácsonyi képeket, minden pózt, kelléket elképzeltem már. Aztán a másik pár szólt,hogy nem tudnak jönni majd. Mondtam a páromnak,hogy akkor ketten maradtunk, mire ő, hogy de akkor nem várjuk meg a másik párt is,mert úgy volt együtt megyünk. Mondom ők szóltak, hogy karácsonyig nem tudnak jönni, erre ő, hogy akkor megyünk karácsony után(??) és készitünk a karácsonyfa előtt karácsonyi képeket....
Szóval mindenképp úgy akarta,hogy velük menjünk mert megoszlik majd az út ára is...Amúgy meg nincs messze,kb 30 kmre innen.
És azt nem értem, hogy máskor pl szó nélkül elvitt meglepetés kirándulásra, messzebb is, persze mikor miattam kellett mennünk valahova én fizettem az útiköltséget. Most meg ezen spórol, viszont a kocsira nem sajnálja a pénzt, nagyon drága ablaktörlőt meg ezt-azt vett rá.
Mivel csak hétvégéken tudunk együtt lenni, nagyon jól esne egy kis kiruccanás vele. Máskor mindig mondta, ha csináltam valamit hogy milyen szivesen ittlenne velem, ma már ez sincs.
Vagy régebb sokat jártunk egy ilyen kajázóba, most csak úgy tudtam rávenni hogy elmenjünk ha én fizettem a kajáját, egyébként az is itt van 8kmre.Pedig csak egy kevés félretett pénzem van amit egyetem mellett félre tudok rakni.
Ha pedig olyat találok ki, amihez nem kell autóval menni, pl a közeli erdőbe egy kis séta, akkor arra lusta meg unja is már a helyet, ugye meg ami érdekesebb hely oda autóval kell menni kicsikét.
Félek, hogy megunt, vagy már nem szeret úgy, nem tudom mi van. Mit gondoltok? Hogyan tudnám visszanyerni a lelkesedését? Menjek egyedül kirándulni ? Pedig pont azért vágyok, hogy vele lehessek és ne csak itthon üldögéljünk :(
válasza:Nekem elég fura, hogy egy 30 kilométeres útra fizetős társakat kell keresni.Két eset van, vagy olyan az anyagi helyzetem, hogy ezt megengedhetem magamnak, vagy nem olyan, minden fillért meg kell fognom, akkor viszont felesben fizetett kirándulásra sem megyek, inkább sétálok a környéken, vagy megyek oda, ahová jó a bérletem.
Természetesen nem látok bele a barátod pénztárcájába, de nekem nem tűnik hitelesnek az indoklása. Ettől még szerethet, de szerintem belekényelmesedett a kapcsolatba. És ez nem jó. Tapasztalatból mondom.
Kicsivel átlag feletti fizetése van, sofőrként dolgozik ezért is van itthon csak hétvégén.
Viszont nemrég vett új autót, üzemanyagot is tud olcsóbban szerezni... ezért is nem értem őt. Tényleg olyan,mintha csak kifogás lenne részéről.
Ha belekényelmeskedett a kapcsolatba én mit tudok tenni? Nekem ugyanolyan jó és feltöltő érzés vele lenni, új dolgokat csinálni, és valahogy vissza szeretném kapni a régi énjét :(
válasza:
válasza:Köszönöm a válaszokat! Tudom, hogy nem marad ugyanolyan a kapcsolat, viszont azért ez márr nem a ló másik oldala?
Nem kell mindig a kivánságaim lesnie, de egy kis kiruccanásra ennyire húzza az órrát.
Amúgy meg a kajás dolgot azért nem éreztem 'rossznak' mert tőle is kaptam azért elég nagy ajándékot, pl szülinapomra telefont,mert az enyém tönkrement, én pedig nem tudok neki ilyen nagy ajándékot venni, ezért gondoltam a félretett pénzem inkább erre költöm és valamilyen szinten viszonzom neki. Habár az tényleg nem a legjobb, hogy csak úgy jött el, hogy én fizetem és nem spontán leptem meg valamivel...
válasza: válasza: válasza:"Elején, meg van a nagy lelkesedés. Később, már nem fog úgy lelkesedni, hogy olyat csináljon, oda menjen, ahová a másik szeretne. Az ember elvárja a másiktól, hogy tegye meg értem, ha szeret, az egy idő után, inkább ront a kapcsolaton, mert mindig elvárások vannak."
Ez egy alapvető kommunikációs probléma.
A fiú az első három hónapban csinálja a programokat, megy a lánnyal moziba, színházba, kirándulni, a lány meg örül, hogy végre talált egy kellőképp érdeklődő, nyüzsgő, pörgős pasit. Aztán elkezdenek ritkulni a kimozdulások, már inkább a tévé előtt ülne a fiú, vagy csak úgy, heverészne a kanapén... Megunt? Már nem szeret? Nem, csupán azt unta meg, ami nem ő volt, amikor valamilyen kimondott, kimondatlan elvárásnak próbált megfelelni.
Ellenpélda: a lány az első három hónapban miniszoknyában, combfixben, tűsarkúban, fülét is kisminkelve megy a randira. A fiú örül, hogy milyen csinos cicababát talált, de a negyedik hónapban már előkerül a farmer, meg a lapos sarkú. Már nem szeret, nem akar tetszeni? Pont mint az előző esetben, csupán elege van a lábfájásból, meg abból, hogy befagy a feneke.
Az egészből csak azt akartam kihozni, hogy nem az elvárásokkal van a baj, hanem azzal, hogy az elején hamis képet közvetítünk magunkról, ami később csalódásokhoz vezet(het).
válasza:Utolsó, én írtam amit idéztél és igazad van.
Nálunk, ezer, meg egy éve működik a kapcsolat. Alap, nem akarjuk a másikat olyan programba bele vinni, ami a másiknak nem jön be.
Nálunk, meg van fordítva. Nem az van, ha szeret akkor jön, csinálja.
Nálunk úgy van, ha szeretem, nem várok a másiktól olyat, amit ő nem igazán szeret.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!