Érthető a problémám, vagy hisztinek számít?

1,5 éve vagyok együtt a barátommal, 20-onévesek vagyunk mindketten. A problémám tudom, hogy gyerekesnek fog tünni, de érdekel a véleményetek, hogy igazából mennyire jogos, hogy ez nekem rosszul esik. Az a helyzet, hogy a barátom utál fényképezkedni és fényképezni bármit, a telefonján sincs szinte semmi, nincs fényképezőgépje, simán visszajön egy kirándulásról egy kép nélkül. Én meg az ellenkezője vagyok, persze nem szeretek túlzásba esni, nem az van, hogy minden sz*rt lefényképezek, de ha pl. kirándulunk (és elég sokszor kirándulunk, utazunk), szeretem megörökíteni a pillanatokat, nekem ez nagyon fontos emlék, nagyon szeretem a képeket évek múltán visszanézni. A gond az, hogy ahányszor mondjuk kirándulunk valamerre, a közös képet úgy kell kikönyörögnöm, merthogy ő ezt utálja, a legtöbbször akkor is morog, ha csak úgy bármit fényképezek. Nálam meg általában sértődés a vége, mert én csak egy emléket szeretnék arról, hogy itt voltunk együtt, nem gondolom, hogy ez olyan nagy dolog lenne, nem tézezer szelfit akarok, csak néha egy-egy képet, de általában veszekedés van belőle. TUDOM, hogy ez nem egy egetverő probléma, de mint mondtam, elég sokat kirándulunk, utazunk, és már így nincs is kedvem menni, ha belegondolok, hogy megint ez lesz a baj. Próábálom nem magamra venni, de akkor is rosszul esik. Az a baj, hogy már elkezdtem kombinálni, hogy mondjuk mindig csak én teszek fel képet mondjuk Facebookra, az ő oldala totál üres, amit megértek, másról sem tesz ki semmit, de pl. a teleofnjában sincs egy kép sem rólunk, sehol. Néha már az az érzésem, hogy "lenéz" (nem tudom jobban kifejezni) a képeim miatt, mintha az csak olyan kis hülye libás dolog lenne, hogy mindent lefényképezek.

Szerintetek túlkombinálom, vagy azért picit érthető? Tudom, hogy ezt csak úgy oldom meg, ha engedek, merthogy ő nem fog, és nem tudok mit kezdeni ezzel, hogy ez zavar engem, még ha nem is akarom, hogy zavarjon, mert nem túl "felnőttes".