Éltetek-e már (vagy jelenleg éltek-e) társas magányban?

Volt már benne részem és az egyik legrosszabb érzés. Az 5 évig tartó párkapcsolatom utolsó fél évében volt ez és soha nem akarom ezt még egyszer átélni.

Nálunk a munka hozta ezt elő...

Jelenleg ilyen helyzetben vagyok. Nagyon rossz, próbáltam a helyzeten változtatni nem sok sikerrel.

Szinte alig beszélünk, nem érdeklődik irántam, ha én kérdezem letudja egy két szóval a választ. Úgy élünk egymás mellett mint a lakótársak.

Bánt ez a helyzet, elmondtam neki is mégis ez van. Mindig van valami fontosabb mint én, főleg hogy beindult a saját vállalkozás.

Reménykedek hátha változik valami, de nem igazán hiszek már ebben sem. N

Éltem, borzasztó volt. A sima magány üdülés ahoz képest.

Túl sok időt töltöttem a munkámmal, de muszáj is volt, egyedül voltam családfenntartó, deviza lakáshitel, stb. Úgy éreztem, minden igazi gond és valódi stressz egyedül az én nyakamban van, eszébe se jut segíteni, és még basztatást is kapok. Jó szülők igyekeztünk lenni továbbra is, de alig szóltunk egymáshoz 5 évig. Eddig tartott, míg elhatározta az ex-kedves hölgy, hogy melót keres, és megpróbál önálló lenni. Nem voltam hajlandó ugyanis tovább finanszírozni az életének minden vonatkozását, mint addig. Keserű 5 év volt. Hamarabb is mehetett volna, ha elszánja magát. A gyerekekkel kapcsolatos mindent én fizetek addig is, azóta is. Ez meg becsapottság-érzés, kerüld el az ilyet, ha lehet.

Ha nem bonyolítja a helyzetet kisgyerek-kérdés, vess véget gyorsan a társas magánynak, mindenkinek jobb lesz.

Esküvői közhely szöveg, hogy ha igazi párod van, akkor minden baj feleződik, és minden öröm duplázódik. Társas magányban minden gond duplán számít, és minden öröm csak amolyan félöröm.

Éltem, viszonylag rövid időn belül szakítottam. Egyszerűen különböztünk ebben, én több időt szerettem volna együtt tölteni (minőségi időt), neki meg nagy volt az igénye a "saját időre".

Én is azt mondom, hogy jobb kapcsolat nélkül "egyedül lenni", mint kapcsolatban magányosnak..