Mit tegyek? Eljegyzés vagy sem?

Ezek után én azon se lepődnék meg, ha egy doboz bonbont hozna és nem is gyűrűt. :D

Egyébként, mint egyik nő a másik nőtől kérdezem, nem rossz érzés neked, hogy kierőszakolod ezt az eljegyzést? Én legalábbis három éve vagyok a párommal együtt, de soha nem kérdezném meg, hogy na mikor veszel már el? Nekem ezzel megtörne az illúziója és nem is akarnék már hozzá menni, mert nem tudnám, hogy ő tényleg akarja, vagy csak letudta, mert én bas.tattam. Sose értettem ezt a sürgetést. Ha magától nem jut eszébe lehet máshogy képzelitek a jövőt.

25L

Én folyamatosan mondogattam a páromnak (na nem így, hogy szülinapomra, Valentin napra, akármikor, csak úgy általánosságban), és nem is érződött kierőszakolásnak. Simán kivárta azt az időt, amikor úgy gondolta, hogy meg akar kérni, addig is türelmesen hallgatta a cseppet sem gyenge utalásaimat és célzásaimat, csitítgatott, hogy annak is eljön az ideje, és lám, eljött az ideje, két év után, mert ő is valóban akarta.

Kell erről beszélni, igaz, nem erőltetve (azért, hogy így megszabod, mikorra kéred, az tényleg elég erőszakolás-szagú, meg az ő lehetőségét is elveszed a meglepetéstől, lehet, direkt ezért nem ezt adja), de azért ahol már úgy érzed, hogy erőltetni kell, ott komoly bajok vannak a "közös célok és vágyak" cím alatt. Ha a pasi jobban kezelné a kérdést, nem lenne szükség ilyen hisztikre/megbántottságokra, meg lehet ezt úgy is oldani, hogy a nő is türelmesen várjon meg a férfi is érezze a döntés jogát a kérdésben.

Figyelj, innentől már tökmindegy, hogy mikor kapsz gyűrűt, ha már egyszer "hisztizni kellett érte", onnantól ígyis-úgyis erőltetés szagú lesz.

Rajtad múlik, hogy elfogadod-e vagy sem, de én nem látom értelmét ennek a "mostmár csakazértsem"- műsornak. Igen, neked már nem lesz meglepi, ez van.

Nekem amúgy jobban szemet szúrt ez a hozzáállás, hogy "nesze kifizetem a parfümödet és akkor le van tudva az ajándék", ill. a legdurvább, hogy ha becsúszna egy gyerek, csak azért (!) abortuszra küldene, mert még nem vagytok házasok...? Ez sokkal durvább probléma...

Szóval 29 vagy, kis eséllyel a gyerekre, és három év után még semmi.

Nem vagy hisztis egyáltalán, az ő családja viszont a jelek szerint annyira beleszól az életetekbe, hogy az nagyon túlzás.

Én elhagynám. Találnál olyant, aki szeretne feleségül venni, és akkor nem kéne esetleg lemondanod a gyermekáldásról.