Miért volt fél évig csak szex, miért lett ilyen, az én hibám, mit tegyek?

Sziasztok!

Szeretném elmondani az elején, hogy sajnos ez hosszú stroy lesz, tényleg hosszú. De ezt részletesen jobb leírni szerintem. Bocsánat, lehet unalmas lesz nagyon amit írok. Ezért nem baj, ha nem érkeznek válaszok. De azért szívesen fogadnám, ha lenne pár vélemény, komment.

Köszönöm annak előre is, aki elolvassa.

2 évvel ezelött találkoztam az önvédelmi óráimon egy férfival. Ő 26 éves én még csak 21 vagyok. Párszor randiztunk, sokat beszélgettünk. Egyre többször találkoztunk. Aztán egyiknap megbeszéltük, hogy este felé elmegyünk együtt futni. Aznap elmondta, hogy szeretné komolyabbra fordítani a "kapcsolatunkat" viszonyunkat. Mert nem vagyok közömbös számára, és nagyon megkedvelt. Akkor már fél éve ismertük egymást. Én is hasonlóan éreztem mint ő, de nagyon megijedtem a saját érzéseimtől, sokszor azon agyaltam, hogy lehet nem leszek neki elég, nem biztos,hogy illünk majd, féltem a csalódástól is. De tudom, hogy ettől mindenki fél/félhet. Ezért azt mondtam neki, hogy rendben megpróbálhatjuk..hátha működni fog ez. Nagyon szerettem ezt a férfit

( még mindig.) Sokat voltunk együtt. Rengeteg mindenben hasonlítunk ugyan akkor különbözünk. Mindennap mentünk futni, sétáltunk, együtt indultunk el az önvédelmi órákra, nemsokára bemutatott a barátainak, felmentem párszor a lakására is. Voltunk színházban is, a szülinapjára is elmentem, aztán hozzá költöztem 7-8 hónap után. Rengeteget várt rám. Én visszahúzodó lány vagyok, tele gátlásokkal, és kicsit önbizalomhiányom is van. Amikor a barátommal voltam, olykor úgy éreztem, hogy ő sokkal több nálam, nem érdemlem meg. Nagyon művelt, okos, komoly férfi volt és számomra különleges. A kedveségével és az őszínteségével hamar lenyűgözött. Én soha nem voltam olyan mint ő. Mindenkivel barátságos, közvetlen. Nekem nem voltak barátaim, általa szereztem ismerősöket és a húgával jóban lettem ( aki 24 éves) meg pár lánnyal még. Őket mostanra már a barátnőimnek tartom. Majdnem egy év után feküdtem csak le a párommal. Tudom ez hosszú idő, nem mindenki várt volna ennyit. Aztán jött a töréspont az életemben. Nem szoktunk veszekedni. Csak néha kisebb vitáink voltak, de az még bőven belefért. Akkor viszont összvesztünk. Én nem jártam bulikba, senkivel ,és azóta sem voltam, nem szeretem ezeket a szórakozóhelyeket. De akkor egyszer a hétvégén elmentem a párom húgával és az ő barátjával. A párom tudta, hogy hol vagyok, elengedett, nem volt baj. Csak aztán a barátnőm ( a barátom testvére)táncolni akart velem és kitalálták a párjával, hogy ha nem vagyok hajlandó kicsit elengedi magam, akkor majd egy fiúval kell táncolnom. A barátnőm és a barátja elkezdtek beszélgetni egy férfival aki odajött hozzám és felkért táncolni. Elutasítottam, nagyon zavarba hoztak a barátaim és az idegen férfi is. Nevetséges volt ez a helyzet, a párom húga végig kuncogott és már toporzékolt, hogy menjek és táncoljak a fiúval. Addigra már sikerült kicsit eleresztenem magam és táncoltam a férfival. Aztán később elhívott egy italra, akkor beszélgettünk. Mondtam neki, hogy van barátom, ő meg elmondta, hogy a barátaim kicsit bolondok viccesnek tartotta, hogy rám akarták "erőszakolni" ezt..hogy valakivel táncoljak és stb. Nem flörtöltünk, tudta a férfi, hogy nem akarok semmit. De amikor elmentünk akkor megölelgetett és a barátaimtól is elköszönt a barátnőm párjával kezet fogtak. Ennyi történt. A barátnőm mindent elmondott a páromnak. És összevesztünk, kiabált velem. A húgára és a barátjára is mérges volt. Annyira elfajultak a dolgok, hogy azt mondta takarodjak a lakásból. Nálam ezzel elszakadt a cérna. Nekem ennyi bőven elég volt..tudtam, hogy egyszer majd ez bekövetkezik, valamiért veszekedni fogunk, nem akar majd látni többet. Nem tudtam mit mondani neki, persze elmondtam, hogy nem történt semmi. De ő a semmit máshogy értelmezte és én is. Megértettem az indulatait, hogy rosszul esett neki, de nekem is, hogy kiabált velem. Tudtam, hogy nem örökre akart ő elküldeni, csak mérges volt rám, és veszekedtünk, ezért volt olyan amilyen. De akkor elmentem otthonról. Hamar keresni kezdett, hívogatott párszor, de inkább egy barátnőmnél töltöttem az estét. Nem szóltam neki, hogy hol vagyok. Nagyon bántott az egész, hogy összevesztünk és rossz volt, hogy féltékeny lehetett egy idegenre akivel csak táncoltam és beszélgettem kicsit. A következő nap már otthon voltam, akkor megint veszekedett velem, mert egész éjjel hívogatott, nem tudta elképzelni, hogy kinél lehetek, azthitte, hogy valami rossz történt velem. Igen, bűntudatom volt és ezután megint hibát követtem el. Utáltam veszekedni vele!! Hamar feladtam, és megfutamodtam. Nem kértem tőle bocsánatot, pedig azt kellett volna tennem. Azt mondtam neki, hogy szakítani akarok. Erre ő teljesen máshogy kezdett el viselkedni. Nem tudom elfelejteni ahogy rám nézett akkor. Sírt. Nem is kellett mást mondanom csak elkezdett sírni és azt mondogatta, hogy mennyire aggódott, hogy valaki másnál voltam, azthitte megcsaltam őt valakivel és már a legrosszabb dolgok is átfutottak az agyán. És nem jeleztem neki semmit, nem vetten fel a telefont. Nagyon sajnáltam őt, én is sírtam. Bocsánatot akartam kérni tőle, de akkor inkább össze szedtem a cuccaimat, felhívtam a bátyámat, hogy haza megyek.

( Az anyukám meghalt, apa külföldön dolgozik ) A bátyám 29 éves nála voltam egy ideig és visszamentem hozzá. Dolgoztam azóta, hogy betöltöttem a 18-at. Most meg már szakmám is van, szóval van pénzem. Érdekes lett a kapcsolatom a barátommal. Mert pár napig csönd volt, aztán beszélgettünk megint. Találkoztunk is és akkor rontottunk valamit el. Lefeküdtem vele, nem kellett volna akkor. Ez nem békülős szex volt, ezt nem tudom kategórizálni. Nem volt soha érzelemmentes a szex, ez kivolt zárva, hiszen szeretjük egymást és szerelmesek vagyunk. Ugyanúgy figyelt rám és fontos volt, hogy mindketten kielégüljünk. Aztán ennyi volt. A szex után nem tudtunk mit mondani egymásnak. Egyszer konkrétan a plafont bámulta végig én meg az ajtót kb fél órán keresztül. Fogtam magam és elmentem. Nem mondta, hogy maradjak, beszéljünk és én sem. 4 HÓNAPIG csak szex volt. Igazából szexelni jártunk össze. Néha facebookon beszéltünk, hogy mikor találkozzunk és a sablonos kérdések mindennap elhangzottak. Hogy vagy, miujság, milyen napod volt. A tartalmas beszélgetések azóta nem voltak amióta szakítottunk. Amikor szexeltünk akkor elötte soha nem csókolt meg, nem ölelt meg. Kedves volt velem. Azthittem, hogy ennyi volt, nem akartam folytatni ezt így. Ez már csak szexkapcsolat volt. Ezt megmondtam neki, de akkor megint veszekedtünk csak hogy akkor majdnem fél év után megint sírni láttam. Utálom őt így látni, olyan összetörtnek tűnt, elkeseredettnek. Mindig szomorúnak láttam, de csak a szex után. Elötte én is és ő is mosolyogtunk egymásra és nagyon szokott hiányozni. Mindent tudni akartam róla megint, szerettem őt. Szerelmes voltam bele, de nem mertem azt mondani neki, hogy próbáljuk meg újra. Nem tudom, hogy miért sírt akkor, de ez a szeretkezésünk közben történt. Abba hagyta, lemászott rólam. Felöltözött és egyre jobban zokogott már. Csak ült az ágyon és dülüngélt meg a kezébe temette az arcát. Megakartam őt vígasztalni, megkérdezni, hogy mi a baj. De valamiért haragudtam is rá, mert úgy csinált mintha én megöltem volna valamit benne. Számtalanszor sírtam már miatta én is.

A mostani helyzetről akkor.

2 hónap alatt 3x feküdtünk csak le egymással, de mindennap találkoztunk. Csak kedden és szombaton nem. Nem tudom hogy hogyan jutottunk el eddig, de most ugyanúgy sétálunk este a városban, vagy beülünk valahova. A lakására is felmentem párszor. A barátaimmal csak telefonon tartottam a kapcsolatot és nagyon jó volt újra látni őket. A barátnőm a párom húga, na ő Szegedre ment és nem találkoztam vele egyáltalán. Messze van tőlem, csak facebookon beszélünk vagy skypon. De elfoglaltak vagyunk és hozzá teszem, SOHA nem beszéltünk a barátomról. Nem meri megkérdezni, hogy mivan..tudom, hogy nem. A párommal tegnap találkoztam megint. Akkor is szexeltünk, aztán csináltunk közösen vacsorát. Azthiszem, hogy most minden rendben lesz, nem veszekedtünk.

De amire választ akarok kapni majd tőle azt most nem merem megkérdezni még.

Viszont érdekel a vélemenyetek mind erről és arról, hogy szerintetek miért mondta nekem tegnap azt, hogy

"Remélem nincs más férfi az életedben, csak te és én vagyunk. Ketten, nincs harmadik ember. " ilyen és ehhez hasonló dolgokat mondott nekem. Az is szóba került, hogy neki nincsen barátnője, csak én vagyok neki és szerelmes belém, neki nem csak du.gás volt ez a félév. Nem csak szex. Azt mondta, hogy hiányzom neki, pedig megint egyre többet vagyunk együtt. Azt is mondta, hogy depressziós és egyre többször gondolkodik azon, hogy elmegy szakemberhez. Nagyon rossz így látni őt, nem akartam megbántani, ekkora fájdalmat okozni neki, most ő miattam lett ilyen? Annyira más!! Sokszor szomorú, de rengeteget kérdezősködik és azt mondja szeret engem. Tegnap amikor vacsoráztunk úgy ettünk, hogy a szabad kezét összekulcsolta a kezemmel. Amikor a laptopján filmet néztünk a lába között feküdtem el és neki dőltem. Nem is a filmet nézte, csak a nyakamba szuszogott és a kezemet szorongatta. Nagyon szeretem őt, annyira jó volt vele lenni!! Érezni a melkasát a hátamnak nyomódni, imádom, hogy megnőtt neki a borostája és kedves velem, de nem olyan beszédes. Sokszor csak hallgat és ha kérdeztem tőle valamit csak akkor válaszolt. Magától nem mesélt semmit, inkább rám terelte a témát. Visszakarom őt kapni, de NEM MEREK mit mondani neki, nem tudom miért, de félek, hogy megint elrontok valamit. És most nagyon érzékeny, úgy látom, hogy vigyázni kell rá, most szüksége lesz rám. De kérlek segítsetek nekem. Nagyon tanácstalan vagyok!! Mit tegyek, hogy minden helyre jöjjön? Nem akarok többet sírni, nem akarom, hogy folyton hiányozzon. A bátyám szeretné ha beszélnék a barátommal végre komolyan és szerinte mellette lenne a helyem. De akkor én most mit tegyek? Hogyan mondhatnám meg neki, hogy szeretem őt és szívesen visszamennék hozzá? Jövő héten lesz a születésnapja. Vettem neki ajándékot is már. Vele akarom tölteni majd a napot. Szeretném ha többet mosolyogna, de félek, hogy valamit elrontok. Soha, soha, soha többet nem akarok neki fájdalmat okozni!! Nagyon sajnálom, bánom, hogy csak úgy faképnél hagytam és taplón viselkedtem vele. Én nem gondoltam volna, hogy ő ennyire érzékeny férfi. Nem lett férfiatlan a szememben, kevesebb és más. Sőt! De azt akarom, hogy elmondja nekem miért húztuk ezt fél évig..miért volt csak szex, még magamat sem értem. Mert nem is volt soha csak szex.

Mit csináljak? Már akkora káosz van bennem, éjjel nappal körülötte forognak a gondolataim.