A barátom orvosin van és állandóan tanul és fáradt, alig beszélünk valamit és eltavolodunk, mit tegyék?

Ez csak rosszabb lesz sajnos. Most csak tanul, később vizsgák tucatjai, gyakorlat, rezidens időszak vár rá, ahol még ennyi ideje se lesz és ha már orvos lesz se.

Egyedül nem lehet egy kapcsolatot megmenteni ha a másik nem akarja, lehozhatod a csillagokat, a fejedre állhatsz, ha ő nem akarja megoldani és tenni akkor vége lesz, előbb ha időben a sarkadra állsz vagy elpazarlod az időt a semmire, max te fogod magad rosszul érezni.

5 éve vagyok együtt a férjemmel és ezzel a hátam mögött: nem mondom meg a másiknak hogy tetszik valaki! A kényszeres őszinteség gond! Egy házasságban is vannak apró titkok, ettől maradunk önmagunk hogy nem kötünk mindent az ég világon a másik orrára.

Ezek a 2perces fellángolások pl, csak ránéztem és oh jól néz ki, stb, mindenhol jelen vannak, nincs velük gond, de ha elmondja az ember a másiknak az bunkóság és csak gondot okoz, kapcsolatromboló. Akkor teszem meg ha annak a kapcsolatnak már mind1 és süllyesztő lesz belőle. Tudjuk milyen a másik ideálja, mi jön be neki, szép szép de otthonra nem kéne, ha együtt vagyunk valahol akkor részleteket kiemelve beszélünk erről, hogy ha én néznék ki így stb, de hogy XY ismerős tetszik... Soha, sőt az ilyen munka/csoporttársakról szigorúan nem, ők tabu még fellángolásban is! Tisztelet, megbecsülés és empátia a minimum a másik felé.

Az exem folyton hajtogatta hogy XY tetszik, az exe, ilyen barátnő, olyan barátnő, együtt lógtak stb és tűrtem, én akartam jobb lenni, én akartam tenni, az eredménye az lett hogy ő jól elvolt, nézte ahogy teszek a kapcsolatért, élvezte, néha mártírkodott pont így mint nálad, de azért ott rúgott belém ahol tudott, az önbizalmam a béke segge alatt volt már és nagyon nehezen de kiléptem!

Fiatalon kerültetek össze nagyon, ezeknek a kapcsolatnak szavatossága van kb mindig, ha már ilyen akkor jön a vége. Jobb felkészülni rá és továbblépni, különben a te jövőd lesz veszélyben!