Szerintetek lehet valakire két évet várni?

Hallgasd meg egy kiöregedett nőcsábász gondolatait a kérdéssel kapcsolatban. Előre szólok, ha bántó élt vélsz felfedezni soraimban, az csak tévedés, vagy félremagyarázás okán fordulhat elő.

Kezdjük! A probléma ott gyökerezik, hogy te nő vagy, és akképpen is gondolkozol, szemben a 27 éves barátoddal. Tudnod kell e témában, hogy míg a férfiak racionálisan, logikára építkezve gondolkodnak, addig a nők az érzéseik, megérzéseik mentén teszik ezt. Ez az oka, hogy ha valaki külsőleg szerencsés génekkel rendelkezik, és egy kicsit is jártas a témában, egy-két szóból, de legalábbis komolyabb erőfeszítés nélkül az ujja köré csavarja bármelyik nőt. Főleg, ha tapasztalatlan, az élet farkastörvényeit nem ismerő, s ebből kifolyólag jóhiszemű, idealista 15 éves lánykáról van szó.

Amúgy nem lenne a 12 éves korkülönbséggel semmi baj. Mert ellentétben a korban és tapasztalatban hozzád illő Támadomenyét véleményével, a férfi egész életében férfi marad, felruházva a férfilét minden szépségével és átkával. Egy tartós kapcsolatban egyébként is az a szerencsés, ha a férfi javára van 6-8 év, mert így 50 felé közelítve kevésbé gyötri majd meg a kapcsolatot/házasságot a nő libidóvesztése. Tehát, mint mondtam, ezzel nincs baj. Annál inkább van viszont érzelmi téren. 15 évesen, tapasztalatok és viszonyítási alap nélkül ezt nem tudhatod, de megsúgom neked, bármennyire annak érzed is, ez korántsem akkora szerelem, amekkora feneket kerítesz neki. Sok év távlatából visszatekintve rájössz majd, milyen csalóka az ember érzelme. (Ennek evolúciós okai vannak, ha akarod, privátban el tudom magyarázni.) Mindig az aktuális, az élő szerelmünket tartjuk a legnagyszerűbbnek, legszentebbnek, legidőtállóbbnak. Aztán amikor elmúlt (mert a szerelem már csak ilyen; fogja magát és elmúlik), akkor rájövünk, hogy felejthető kis momentum volt csupán az életünkben.

De tegyük fel, (ismételem, tegyük fel) hogy valóban olyan nagyon szerelmes vagy. Oké. Mihez kezdesz vele, ha a fickó részéről ez nincs viszonozva? Mert megsúgom, nincs viszonozva! A férfi a megoldások embere! Beszélni nem tud úgy, mint a nők, (a nők beszédkészsége ugyancsak evolúciós okokból sokkal fejlettebb, mint a miénk), de ha problémával találja szemben magát, azon van, hogy azt megoldja. Egy igazán szerelmes férfi pedig különösen nem ismer akadályt! Nincs az az isten, nincs az a törvény, nincs a szülői tiltás, ami akár egyetlen percre is távol tudná tartani az imádott nőtől. Nem költözik el fülét-farkát behúzva, holdfényes lányregénybe illő romantikus ígérgetésekbe bocsátkozva, hanem megtalálja a módját, hogy együtt lehessetek.

Elhiheted, semmiféle érdekem nem fűződik ahhoz, hogy útjába álljak a boldogságodnak, és elhiheted, hogy puszta segítőkészség okán küzdöm le feltörekvő grafofóbiámat, és írok neked ilyen hosszan. Nekem is volt 15 éves a lányom, ismerem tehát a korosztály problémáit.

"

Szerintetek ki lehet bírni ezt a 2 évet egymástól távol, úgy, hogy a szerelem ne múljon el?" - kérdezed.

Nos, söpörjük egy pillanatig félre a fent leírt aggályaimat, és vegyük olybá, hogy ez a világtörténelem legszerelmebb szerelme. Tudni kell, hogy a szerelem (bármilyen kiábrándító is a tény) csupán egy hormon mix. Ezek a hormonok fél-két év alatt lebomlanak, s a szerelem helyébe valami más lép. Érett, felnőtt, s egymást kölcsönösen szerető emberek esetében egy, még a lángoló szerelemnél is erősebb összekötő kapocs, arra alkalmatlan személyek esetében pedig kiüresedő, elsekélyesedő, semmitérő kapcsolat. Vagy szakítás. Az első verzióhoz mindkét félnek napi szinten tennie kell a kapcsolatért. Odafigyelni a másikra, és ápolni az érzelmeket. Ez távkapcsolatban szinte lehetetlen. Akármennyire is szereti rendíthetetlen kősziklának hinni magát az ember, valójában percről percre változik. Folyamatosan érik ingerek, események, történések, érzések, hangulatok. Ha két ember napi kapcsolatban áll, ha a nap minden percében egymásra vannak hangolva, megoldható, hogy ezek a változások azonos irányba történjenek. Távkapcsolatban ez kivitelezhetetlen. És a ketten két irányba változtok, az óhatatlanul is távolodáshoz vezet. Persze a fiatalok most lehurrognak, hiszen rengetegen élnek távkapcsolatban, és lám, semmi baj sincs vele. Igen. Most még nincs baj vele. Majd sok évi házasság után lesz baj vele, amikor a felek rájönnek, hogy tulajdonképpen nem ismerik egymást, és valaki egész mással éltek eddig, mint ahogy azt hitték.