A párom szülei nem akarnak elfogadni mert nincs diplomám? 22

Abban igazad van, hogy nem kötelező mindenkinek és nem kellene lenézniük téged, de csak a te szemszögedből ismerjük a történetet. Nem tettél ilyen megjegyzéseket, hogy az egyetem felesleges stb? Mert akkor jogosan aggódnak, hogy esetleg telebeszéled a lány fejét és ő sem akar majd egyetemre menni? Amúgy meg a hozzáállásod elég vacak, és nem az egyetem miatt. Első körben a régész után tett felkiáltó jelek arra utalnak, hogy szerinted ez egy felesleges diploma. Nos, keresni azt valóan nem lehet vele, de akinek mindig ez volt az álma, ebben éli ki magát, az egy csodálatos ember lehet. (engem lebeszéltek a szüleim a régész szakról, hogy azzal nem lehet pénzt keresni és elmentem tanárnak. Hát...most sem vet fel a pénz, de szeretem a munkámat)

A másik bajod, hogy már előre vizionálod, hogy lenéz majd téged a barátnőd stb. Persze lehet, hogy eltávolodtok egymástól, de eszedbe sem jut, hogy ez nem lenézés? Legyetek boldogok amíg lehet, gondolom 19 évesen nem melletted fog megállapodni. Ez jogos gondolat a szülei részéről, csak nem kéne mondogatni neki.

Ami meg a siekres vállalkozást illeti amit átveszel az apukádtól: remek. Két baj van vele: az egyik, hogy nem te hoztad össze, beleültél a tutiba, tehát még kérdéses, ha nehezen megy a szekér hogy fogsz megbirkózni vele. Kettő: ha tönkremész, mihez értesz?

Nekem is van muszaki diplomam. Nem bantam meg,de nem a temajaban dolgozok.

Kulon kellene elned es akkor kevesebb lenne a kontakt a szulokkel. A lanyt befolyasolni akarjak.

Ha anyagilag onallo vagy,akkor hasonlo eletszakaszban (dolgozo,onellato) lannyal kene jarnod/egyuttelned.

A szuloktol fuggo embereket kerultem. Mert azt akarjak,h mindhauknak megfelelj. Kozben Te csak egy novel jarsz,nem egy csoporttal.

N

Ha eddig jóban voltatok, akkor nem az lesz a gond, hogy nincs diplomád.

Ha téged idegesít majd,hogy a barátnőd arról beszél, amivel a napjai telnek, tehát előadások, tanárok, zhk,neptun, vizsgák, akkor te üldözöd máshoz.

Az én vőlegényem sem ment egyetemre, mert inkább dolgozni akart, mégis türelmesen meghallgatja, hogy milyen szemét volt a zh, mit mondott a tanár és megint összeomlott a neptun.

Az meg igenis ellenszenves dolog, ha valaki belekezd valamibe és nem fejezi be, közben meg másokat hibáztat. Az, hogy 3-4 hónap alatt nem mondtak nagy újdonságot neked, még nem jelenti, hogy mindenki kretén, aki ott tanul, tanít, vagy érdeklődik a szak iránt.

"ez nem az én világom"

Ez gyakorlatilag meghatározza a kapcsolat jövőjét. Te annyira idegenkedsz és elzárkózol az értelmiségi léttől, meg a tanulástól, hogy ebből nem sülhet ki jó.

Nekem volt egy barátnőm (én is nő vagyok), középiskolában sülve-főve együtt voltunk. Ő ugyanúgy állt hozzá, ahogy te, hogy felesleges, hülyeség, minek az. Én továbbtanultam, és amikor a napom nagy részét a tanulás, meg az egyetemi élet töltötte ki, akkor nyilván ez volt a fő témám. A barátnőm meg folyton húzta a száját, jelezte, hogy ő erre nem kíváncsi. Két hónap alatt rettenetesen eltávolodtunk egymástól, meg is szakadt a kapcsolat teljesen. Neki volt rosszabb, mert nekem ugye ott volt az egyetemi társaságom, lettek új barátaim, neki meg nem maradt semmi, ami pótolta volna a barátságot. Nyilván ez picit más helyzet, de azért gondolj bele, ha egy sokéves barátságot tönkre tud tenni ilyesmi, akkor egy párkapcsolatban, ahol napi kapcsolatban vagytok, mennyire kiéleződhet ez a probléma.

Még valami eszembe jutott rólad. Nem egy olyan embert ismerek, akik vállalkozóként, diploma nélkül helyezkedtek az életben, nem is éltek rosszul. Csak aztán egy idő után kiderült, hogy bizonyos tevékenységekhez bizony kell a diploma, és amikor sorra kellett felvenniük a maguknál képzettebb alkalmazottakat, akkor egy idő után már rettenetesen frusztrálóvá vált számukra a helyzet, és 40-50 éves fejjel vágtak bele a tanulásba, hogy ezt a számukra kínos szituációt megszüntessék.

Ha szerinted nem olyan nagy cucc egy diplomát szerezni, akkor te is lazán, játszva megtehetnéd.