Hogyan lehet azt elfogadni, hogy a páromnak nem én vagyok a legfontosabb?

Itt nem az jött át, hogy nem te vagy a legfontosabb, inkább egy ismerősömre emlékeztetsz, aki azt hitte, neki kell a világ közepének lennie.

Long story short, a párja megbeszélte velem előtte x nappal, hogy találkozik velem, a csaj pedig felhívta, hogy menjen ki a sulijához fél ötre. Persze a srác mondta hogy nem, dolga van, értse meg, egyébként is a héten mondjuk 3-4 estét együtt töltenek. Jött a hiszti, hogy vele sosincs foglalkozva, és szemét, és önző dög, és ne is lássa többé, stb...

Az ilyen nagyon egészségtelen. Nem jó, ha az ember az energiáját kiemelkedően valamire összpontosítja, szerintem. Ne a baráti kör legyen a prioritás, de ne is képzeld már el, hogy őket mindig lemondja miattad... A kapcsolat elején alárendelted magad, ez a te hibád, határozottnak kellett volna lenni. Ha meg nem bírod, el kell hagyni. Az ő mércéjével bizonyára már így is sok dolgot feladott, mások vagytok, törődj bele.

Nők jönnek, mennek és ha maradnak se lehetsz biztos abban hogy meddig. A jó barátságok viszont időtállóak. Szóval szerintem örülj annak hogy legalább a barátjaival egy szinten vagy. Már az is nagy dolog.

Ezért nem szabad kezdeni buta nővel. Férfinak érezheted magad mellette azzal hogy mindig támogatod de minden energiád rámegy mert egyedül képtelen elfoglalni magát és mindig a nyakadon lóg.