Alkoholista a párom?

Az elmúlt hónapokban az én egészségügyi problémáim miatt speciális diétát írtak elő, amiben azzal tudott segíteni nekem, hogy ő is ugyanazokat ette/itta, amiket én. Tapasztalatból tudom, hogy tud nemet mondani, ugyanis ez idő alatt közel 1,5 hónap simán eltelt úgy, hogy semmit nem ivott, csak egy buli jött közbe, de az ellen nincs kivetni valóm. Én is szeretek szórakozni, szeretek koccintani a barátokkal, ha úgy van, akkor szeretek meginni egy üveg bort este vele, de amit ő csinál, azt már túlzásnak érzem.

Ahogy mások is megfogalmazták iszik (ugyan mértékkel) és tagad (tagadja, hogy ebben bármi kivetni való lenne)... és ez egy tipikus jele annak, hogy baj van, amit ő nem vesz észre, avagy nem akar észrevenni.

Én nem látom annyira tragikusan, hogy azonnal el kellene hagynom. Tegnap komoly fejmosást kapott, mert komolyan nem értem miért jó itthon egymagában meginni egy hét alatt egy üveg pálinkát és amikor látta, hogy abszolút nem poénkodom, nagyon is komolyan gondolom, hogy ez már bizony nem normális, akkor sértődötten elvonult, elgondolkodott, majd 1 óra múlva "előjött" és elmondta, hogy igazam van, igyekszik jobban odafigyelni erre. Persze tudom, hogy ez most csak nekem szól, nem hiszem, hogy világmegváltó gondolatokat ébresztettem benne, de én hiszek abban, hogy a mögöttünk lévő, együtt töltött idő megér annyit, hogy megpróbáljam jobb belátásra bírni. Ha kegyetlenül, akkor kegyetlenül.

Éppen azért, mert én is hoztam elég batyut ezzel kapcsolatban a gyerekkoromból, ezért eszembe sem jutna egy alkoholista férfi mellett leélni az életemet. Ha úgy látom, hogy fölösleges erőlködni vele, akkor lépek.

A legtöbb nőnek egyébként pont ugyanaz a problémája akad ezzel szerintem, mint nekem. Itt van a párom és itt vagyok én. Nekem van egy A véleményem, neki van egy Z. Egymásra vagyunk utalva, együtt élünk, mással nem szívesen beszélek erről. Már-már meggyőz arról, hogy ez igenis normális és nekem kérdést kell feltennem a gyakorin, hogy mások szerint ez valóban normális-e, esetleg tényleg én túlzok-e... Az ember marad és tűr, mert szeret és hisz.